A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Nagy Mihály–Szakáll Sándor: A Debreceni Kollégium Szőnyi-féle ásványgyűjteménye

téve meg gyalogosan is. Kéziratos útinaplóiból, melyeket hevenyészve papírra vetett feljegyzései alapján láthatólag nagyon gondosan készített, fény derül jó megfigyelő készségére és tág érdeklődési körére is. Már ebből az időből maradnak fenn ásvány- és kőzettani jegyzetei is, jelezve a későbbi nagy szenvedély ébredezését. Szőnyi tudatosan készül a nevelői hivatásra is. Hogy ez nála mennyire komoly, egész életre szóló elhatározás, annak igazolására álljon itt a 29 éves fiatalembernek tanulmányútjáról apjához írt leveléből ez a ma is megszívlelhető rövid részlet [7]. „Azért mondtam én le nevelővé létem által az életnek minden, másként előttem állt nemeiről, hogy ha a haza, s emberiség javára valaha sokat tehető nevendékeimet felnevelhetem, az ő nevelésekből készítsek lelkemnek éltem későbbi napjaira oly nemes gyönyörűséget, amilyet a világ minden hivatala sem adhatna. Lelkem esmérete ellen tennék, s elvéteném egész életemet, ha ezen előttem mindennél fontosabb és kedvesebb hivatalra minél inkább elkészülni nem törekednék." 1839-től 10 évig nevelő a Tisza családnál. Eközben írja talán legsikeresebb művét: „Alaktan a magyar szülék, nevelők és tanítók számára." A könyv 7—10 éves gyermekek logikus gondolkodásra nevelésével foglalkozik ma is meglepően korszerű elvek alapján. 1846-ban éri a kitüntetés: a Magyar Tudományos Akadémia tagjai sorába fogadja. 1848-ban Eötvös József meghívja a vallás és közoktatásügyi minisztériumba tanácsosnak. A szabadságharc bukása után visszaszorítják a közéletből. Ekkor alapítja a fővárosban fiúnevelő intézetét. Az elnémetesítés korában itt „ ... nemzeti szellem tudományos iránnyal, az atyai szelídség szigorú renddel és fegyelemmel párosult..." írja az egyik korabeli újság [8]. A Természettudományi Társulatnak 1850-től 1858-ig elnöke. Sokat utazik oel_ és külföldön egyaránt. Van tehát bőven alkalma a bányákból gazdag anyagot összegyűjteni. A Kollégium különböző gyűjteményei már a Déri Múzeum alapítása előtt nyitva álltak Debrecen város érdeklődő lakosai előtt. Így a Szőnyi gyűjteményt is sokan látogatták. A kb. 60 évig teljes gazdagságában látható gyűjtemény a második világháborúban megsérült, más gyűjteményekkel összekeveredett. A gimnázium épületének kórházként való felhasználása miatt az ásványokat egyik épületből a másikba kellett szállítani. A nedves, fűthetetlen, törött ablakú helyiségekben való tárolás tovább növelte a károkat. A kősó, a pirit, vagy a markazit nagyrésze -ekkor mehetett tönkre. Tudomásunk szerint 1945 után először Jodál Károly fogott hozzá a Szőnyitől származó anyag kiválogatásához és a hiányok megállapításához. 1960-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nemzeti érdekű védett gyűjteménnyé nyilvánította a Szőnyi-féle ásványgyűjteményt. A szerzők egyike (N. M.) fiatal tanárként kapta 1961-ben a feladatot, hogy a Kollégium másik nagy ásványgyűjteményéhez esetleg hozzákeveredett Szőnyi-féle darabokat helyükre illeszsze, a hiányokat véglegesen megállapítsa és a gyűjteményt kiállításra alkalmas állapotba hozza. Mivel elég sok ásvány mellől eltűntek a cédulák, ekkor történt meg az ásványoknak egységes katalóguscédulákkal való ellátása. Ahol voltak, természetesen meghagytuk a régebbi cédulákat is (3. kép). A rendezés munkájának szakmai-tudományos segítését dr. Kulcsár László, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének adjunktusa végezte. Jelenleg a gyűjtemény több mint 3300 darabból áll. Négy fiókos, üvegezett felső résszel ellátott szekrényben van elhelyezve. Az üveges részben feliratozott fa alátéteken elhelyezett közel 400 darab ásvány ad ízelítőt a szemlélőnek a gyűjteményben levő darabokról. 39