A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Köteles Pál: Balogh István (Egy méltatlanul „elfelejtett” festőművész)

kor lép művészi pályájának második, legjelentősebb korszakába, s válik a magyar posztimpresszionizmus nagy alakjává. Képeinek kontúrvonalai meghatározzák a színfoltok vitalitását, ami által hangsúlyozottá válik munkáinak dekoratív jellege. Balogh Istvánt lenyűgözte Rippl-Rónai festészete és maradandó nyomot hagyott művészetében. Balogh István, mint jeleztem, a magyar impresszionizmus és a Tabéry által említett Stuck-hatás sodrában kezdett alkotni. Már a kollégiumban is festegetett. Első nem hivatalos kiállítását mindjárt az érettségi után, 1909 nyarán rendezte meg Kolozsvárott. Ezek a képek jórészt utánzások, egy jól festő diák iskolai stúdiumai. A geometriai síkokba szerkesztett kompozíciók főként ezért érdelmeknek figyelmet, mert alkotójuk mindenképpen feszes formai tökélyre törekszik. Második kiállítása Váradon volt. Ez a tárlat a budapesti Művészház rendezésében nyílt meg a megyeházán. Balogh István tizenöt rajzzal és színes grafikával vett részt a tárlaton. A Szabadság 1910. augusztus 23-i számában Dutka Ákos így írt a művész munkáiról. „Ez a fiatal nagyváradi művész csak nemrég hagyta el a középiskolát... Teljesen a maga tehetsége és szorgalma révén jutott el a rajzbeli tökéletességnek és a művészi eredetiségnek arra a fokára, amelyen most áll... Ha csak a most kiállított képeit vesszük figyelembe, akkor is indokolt az a sok dicséret, amit a közönségtől kapott. Érdekes a technikája és érdekesek a témái is. Tulajdonkép4. kép Sába királynője, akvarell, 13ХЮ cm Zsák J. tul. 393