A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc ijfúkora, pályakezdése

A három művész kérvényt adott be a város tanácsához: engedje el a terembért és vásároljon a tárlatról. Az ismeretlen hírlapíró kifejezi azt a reményét, hogy Debrecen nem zárkózik el a kulturális kötelességétől, amely „a városra csekély áldozattal jár, s cserébe igazi, teljes értékű művészetet kap".

21 A tanács elengedte a terembért és megbízta illetékeseit a javaslattétellel, azonban sem a múzeumi bizottság, sem a Műpártoló Egyesület nem tett javaslatot, így a város csak évek múlva, 1921-ben vásárolt először Medgyessytől. A budapesti művészház festőket, szobrászokat, grafikusokat, kritikusokat, esztétákat tömörített, de otthont adott a költőknek, íróknak is. Lehetőséget teremtett tapasztalatok szerzésére, kicserélésére, dinamikus társulati életre. Az 1913-ban megjelet „Szabad Művészet", majd „Űj Művészet" folyóirat fóruma lett a progresszív művészetnek. Országos, sőt nemzetközi propagandát jelentett a pályakezdő fiataloknak és az idősebbeknek is. Sajnos, 1914-ben kiapadt a támogatás, anyagi csődbe jutott a Művészház, s bezárta kapuit. Medgyessy egy évtized múlva, 1924-től a debreceni Művészház tevékenységében kamatoztatta a pesti tanulságokat. Eközben elnyerte olyan kitűnő művészek barátságát, mint pl. Rippl-Rónaié. Rippl már 1904-ben hallott Lykától a fiatal Medgyessy tehetségéről. Nemsokára megismerkedtek, együtt szerepeltek a Művészházban. 1913-ban Kaposvárott, a Róma villában nyaralt a szobrász. Itt találkoznak ismét Móricz Zsigmonddal, az egykori iskolatárssal, aki így írja le a találkozást: „nagy meglepetéssel fedeztem fel, hogy ez az ismeretlen kis mokány az én debreceni oroszlánom... Ripplinek elmondtam, hogy ez a Feri, ez tud ám rajzolni. Mire nagy meglepetésemre azt mondta az öreg Jóska, hogy „Rajzolni nem tud, de a legnagyobb magyar szobrász. Van olyan jó, mint Maillol".

22 Nincsenek biztos adataink arra vonatkozóan, hogy Medgyessy mikor és hol ismerte meg Maillol művészetét, de valószínűnek tűnik, hogy Rippl közvetítésével.

23 1913 nyara igen gazdag és termékeny volt: a fiatal szobrász füzeteket rajzolt tele kaposvári élményekkel, megmintázta a Janus szobrot (egymásnak háttal álló női- és férfialakját), valamint csacsiháton ülő és térdepelő fiúalakjait és álló nőt ábrázoló aktját. Ezek a művek ma is a kertben állnak, kivéve Rippl mellszobrát, amely a Róma villában berendezett múzeum előterében fogadja a látogatót. 1921-ben készül Rippl-Rónai plakettje, 1927-ben síremlék-terve.

24 A festő ekkor készítette híres kukoricás képét, Medgyessy portréját. Mint írja: „akkor csinálta Rippl-Rónai, amikor megjött Velencéből, ahol nagyon megtetszett neki a mozaik és azt mondta, jó lenne ezt a technikát piktúrában is megpróbálni. Mozaikszerűen festette meg hát képeit. Én meg csak úgy hívom, hogy a „kockacukor-portré". De másik két olajfestmény is készült, ezekről Medgyessy így vallott később: „Mikor 1913-ban Rippl-Rónainál nyaraltam, egy csomó ceruzarajz közben három olajképet festett rólam, őneki válogatás nélkül mindenki modellnek számított, aki csak a közelébe került. Én is az voltam. Egy képét elhoztam, most itt van. Amint őtet mintázom. A másik az olvasó. A harmadik egy vereshajú fej, amelynek ,francia úr' címet adott, amikor francia internáltságából hazakerülve kiállította a hazahozott gyűjteményét. Az én képem is azokhoz csapta, ö sokszor elkövetett hasonló tréfákat."

25 A legfontosabb azonban az volt, hogy sokat tanult Rippl-től elméletileg és gyakorlatilag. Pasztell technikájában egy életen át Rippl-et vallotta mesterének, s őt követte. 22 Idézet a „Közös ifjúság kötelez" c. cikkből. 23 Rippl és Maillol kapcsolatára vonatkozóan ld. Harsányt Zoltán: Szemtől-szembe Maillollal c. könyvét (Bp. 1979.) 24 Ez utóbbi szerepelt a KUT 1929-es kiállításán. Emi.: Magyarország, 1929. dec. 16. 25 A nyilatkozatokat közli Simon Gy. Ferenc emlékezése „Múzsák Múzeumi Magazin", 1973. 4. sz. 11.) 368