A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc ijfúkora, pályakezdése

3. kép Orvosegyetemi „hullarajza" (1903 körül) Művészi indulásának Lyka Károly véleménye és segítsége adott döntő lökést. Minich Károly egyetemi orvostanár ösztönzésére a fiatal medikus bemutatta Lykának első két művét: „egy öregember feje és egy ifjú táncosnő kis figurája, amelyeket előhúzott a kabátjából. Annyira meglepett engem a kétségtelen tehetség minden jegyével, hogy hamarosan Kallós Ede szobrász barátomnak is bemutattam és együtt törtük a fejünket, hogyan szerezhetnénk pártfogókat a fiatalember kiképzéséhez. Kallósnak egy nagykereskedő ismerősében végül akadt egy mecénás, aki kész volt Medgyessy párizsi tanulmányát két éven át lehetővé tenni."

xl Párizsban, a Julian akadémián is a festőszakon kezdte meg tanulmányait, 1905 májusában. Jean Paul Laurens-nál, a reprezentatív történelmi festészet fontos képviselőjénél. Mint önéletrajzában írja: „Itt kezdődött aztán a kálvária. Nem ismertem a szenet, mint rajzeszközt... csupa kéményseprő-aktot szültem ... egy alkalommal kiállította a mester a rajzomat középre, egy másikéval együtt. — Na, ide figyeljenek! — úgymond ... ez itt — mutatott az enyémre — tudja mit akar, de nem tudja megcsinálni. Az a másik nagy könnyelséggel rakja oda — a nem-tudom mit... Pár hónap múlva csak annyit mondott: — II comence ... Kezdi már". 1906 tavaszáig volt Párizsban, akkor ismét haza kellett mennie katonai szolgálatra. „Tegnap jöttem vissza Párizsba hét kilónyi többlettel... és kaptam hallatlan kedvet" — írja 1906. IX/29-i keltezésű levelében, majd így folytatja: „nem sietek haza ... a művészet hazája inkább csak itt van, mint Debrecenben, vagy akár Pesten is ... nagyon szeretnék még ezen a télen itt maradni, ha lehet. Csakhogy most nincsen pénzem, a lakás adó tanárral kötött egyességünk lejárt... fel akarom vétetni magam a nagy, nemzeti művésziskolába, most már tudok annyit, hogy felvesznek — és akkor tagja leheli Lyka: Vándorlásaim a művészet körül с könyvében és több cikkében megemlékezik az első találkozásról. Az említett két szobor örököse tulajdonában van. Ld. az i. m. 307—309. 357