A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Természettudomány - Nagy Mihály–Szakáll Sándor: A Debreceni Kollégium Szőnyi-féle ásványgyűjteménye

Nagy Mihály—Szakáll Sándor A Debreceni Kollégium Szőnyi-féle ásványgyűjteménye Bevezetés A méltán híres — eredetileg több mint 6300 darabból álló — gyűjtemény a múlt század középső évtizedeiben keletkezett, s az örökhagyó akarata szerint [1] változatlanul, a Kollégium egyéb ásvány gyűjteményeitől különválasztva látható ma is. Felvetődött a kérdés, hogy az ismertetésben — ragaszkodva a katalógushoz — megtartsuk-e a múlt szd. 70-es éveiben korszerű, de ma már több helyen nehezen áttekinthető Dana-féle rendszerezést [2], vagy egy jelenleg használatos csoportosítást kövessünk? Az újabb gyűjteményekkel való könnyebb összehasonlítás kedvéért az utóbbi mellett döntöttünk. Munkánkban a Koch—Sztrókay: Ásványtan [3], ritkább ásványoknál pedig a Strunz: Mineralogische Tabellen [4] című munka volt számunkra az irányadó. Nem volt célunk, hogy a gyűjtemény minden darabját ismertessük. Minden ásványfajt és változatot sorra vettünk, részletesebb leírást viszont csak akkor közlünk, ha jelenleg is több darab van a gyűjteményben. Az egyes ásványtani osztályok, alosztályok végén teszünk említést azokról a fajokról, amelyek jelenleg kis példányszámban vannak képviselve. Ha az ásvány ritkaságánál, vagy különös megjelenésénél fogva figyelmet érdemel, a név után zárójelben a katalógusszámot is kiírjuk. Ugyanitt teszünk említést azokról a fajokról is, amelyek — rendszerint kis példányszámban — a katalógusban ugyan szerepelnek, de jelenleg nem találhatók a gyűjteményben. A lelőhelyek nevét az 1888-ban készült katalógus szerint (2. kép) írjuk, közöljük azonban a mai helyneveket is, a leggyakrabban előfordulókat a [12] irodalom-jegyzék hivatkozásban. A leírásoknál különös tekintettel voltunk a Kárpát-övezet ásványaira. Az ásványfajok nevét a mai használatnak és helyesírásnak [11] megfelelően írtuk, a nagyobb eltérést — többnyire korabeli elnevezést —, zárójelben közöljük. Az összetételt az ásványfajok neve után általában jelöltük. Elsősorban a bonyolultabb összetételű szilikátoknál viszont nyomdatechnikai okok miatt ettől eltekintettünk. Az ismertetés végére kerültek a ma már a kőzetek közé tartozó darabok (pl. obszidián) és az a néhány ásvány vagy változat, melyeknek a jelenlegi besorolását nem sikerült megtalálni, vagy besorolásuk H. Strunz szerint is bizonytalan (pl. izopir). Szőnyi Pál és a gyűjtemény A Kollégium ásványgyűjteményének több mint 150 évre visszamenően írásos nyomai vannak [5]. Tudjuk, hogy Kerekes Ferenc, aki 1823-tól ásványtant, növénytant, vegytant és technológiát (az utóbbit hazánkban első ízben külön tárgy formájában) tanított a Kollégiumban, külföldi tanulmányútjáról hazatérve a magával hozott ásványokat a főiskolának adományozta. Csécsy Imre, aki az ásványtan tanítását 1840-ben vette át Kerekestől, ugyancsak nagy gondot fordít a gyűjtemény rend35