A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Művészettörténet - Takács Béla: A debreceni kalapos céh serlege 1826-ból

lós, félköríves minták díszítik. Karcsú szárán kanellurás véset, a nodusz sima

y lapított gömb alakú. A felfelé kissé kiszélesedő hengeres kuppa dús trébelt levél- és virágdíszekkel van ellátva, és e díszítmények a kuppát három mezőre osztják. Az első mezőben céhgyűlést örökített meg az ötvös: a két ablakú helyiségben középen asztal áll, rajta céhláda, az asztal mellett két ülő férfialak — nyilván az első és a második céhmester — látszik. Jobboldalt három csizmás férfialak áll. A második mezőben kalapos boltot látunk, baloldalt kandalló, ajtó, háttérben ablak, a bolt közepén asztal, rajta két kalap, az asztal mellett és mögött két férfialak áll, ez utóbbi a kezében széleskarimájú kalapot tart. A harmadik mezőben kalaposműhelyt látunk három férfival: az egyik szűrös, kalapos férfi a jobb kezében botot tart, a másik kezét feltartva áll, a harmadik az asztal előtt ül, amelyen egy kalap, a falon, fogasra akszatva két kalap látszik. A sima szájperemen vésett felirat olvasható: „A Ns. Kir. Pri. Kai. Czeh Elöljárói, Első Chéh m. D Gy. Más. Cz. m. H Gy. Nót. M I. Czajk m. L Gy. Dajs m. E S. idejében Készült a Bets. L. Számára, Georg Lewai Zeichen Meiser, 1826". A felirat alatt körben elhelyezkedő felforrasztott kis karikák vannak, amelyekről az érmek hiányoznak, vagyis korábban a karikákon füllel ellátott érmék függtek. A serleg fedője széles, sima peremmel ellátott, ehhez kapcsolódik a trébelt díszítéssel készült, majd kúposán képzett, koronához hasonló tetőrész, amelyen két egymással szembenálló, kalapjukat kezükben tartó férfialak kis szobrocskája áll. A korona alsó részére a kuppához hasonló kis karikák vannak forrasztva, amelyekről az érmék szintén hiányoznak. A virágokkal, levelekkel három mezőre osztott fedőrész egyik sima részén vésett felirat: „Jocher Pest" olvasható. A serleg leltári száma: F. 1976. 30. Ha a mester nevét nem találtuk volna a serleg fedelén, nehezen tudtuk volna megállapítani az edény készítési helyét, ugyanis a város- és ötvös jegy anynyira elmosódott a serleg talpán és a fedő peremén, hogy ebből sem az ötvöst, sem a várost azonosítani nem lehet. A szövegben előforduló rövidítések megfejtéséhez a kalapos céh iratait, illetve az iparosok adóbesorolását kellett igénybevennünk. Ebből egyértelműleg megállapítottuk, hogy 1826-ban a kalapos céh első mestere Dinnyés György, a második céhmester Huszti György, a céh nótáriusa Major József, a „czajk", pontosabban „Zeug" mester Lévai György, a „dajs", helyesebben a „deutsch" mester Ember Sámuel, a „Zeichen Meister", vagyis a szabász, illetve a „rajzoló" mester szintén Lévai György volt.

5 A „cajk" mester feladata volt a kalapkészítéshez szükséges anyagok felülvizsgálata, a „dajs" mester az ún. „német" kalapok szakértője volt — ebben az időben ugyanis még kétféle: magyar és német kalapot állított elő a céh —, a „rajzoló mester" nyilván közreműködött a kalaposinasok rajzkészségének bővítésében is. Debrecenben ugyanis 1819 óta fennállt a rajziskola, ahol az inasok oktatásban részesültek.

6 Végül beszélnünk kell az ötvösmesterről, akinek a mesterjegyét — amint már említettük — nem lehet kivenni a serlegen, viszont a vésett felirat szerint Jocher ötvös készítette Pesten a serleget. P. Brestyánszky Ilona „A Pest-budai ötvösség" с művében Jocher Farkast, Jocher Lénárdot, Jocher Ödönt említi, szerinte mindhárman budai mesterek voltak. A debreceni kalapos céh serlegét véleményünk szerint Jocher Ödön készíthette, aki 1848-ban halt meg, bár Jocher Farkas még 1826-ban működött. A serleg művészi megmunkálása arra enged következtetni, hogy a Jocher testvérek közül a jobb képességű Ödön készíthette ezt az eddig ismeretlen ötvösművet.

7 1826-ban a híres debreceni ötvösségnek már csak nyomai maradtak. A városban működő arany mi vesék nem voltak képesek egy művészi kivitelű serleget előállítani, ezért csináltatták a kalaposok pesti mesterrel a legények serlegét. 5 HBmL. Kalapos céh iratai. Classificatio opificum. IV. A. 1013/f. 1826. 6 Balogh István: Beregszászi Pál és a debreceni „Rajzoskola" 1819—1856. Művészettörténeti Értesítő. 1960. 1. sz. 7 P. Brestyánszky Ilona: A Pest-budai ötvösség. (Bp. 1977.) 51.; 184—185. 348