A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

Popini Albert üzemigazgató idején még inkább fel akarták gyorsítani a kihordást, ezért 12 000,— P-ért három darab motoros triciklit vásároltak. Ez az újítás azonban nem vált be. Először is a triciklik igen drágák voltak, s ezek beszerzése az amúgyis forgótőke hiánnyal küszködő üzemet újabb adósságokkal terhelték. Másodszor a triciklik üzembentartása túl költségesnek bizonyult. Harmadszor — valószínűleg a nem kellő ápolás miatt is — hamar felmondták a szolgálatot, sokszor hibásodtak meg, s ezzel zavarokat idéztek elő az idejére történő szállításokban. A vásárlásukat követő évében (1930-banj el is adták őket.

43 Ettől kezdve a Gazdák Sütődéje nagydobozhoz hasonlító, részben fedett haj tóterű kocsijaival hordatta ki áruit. Ezek oldalán hatalmas betűk hirdették a vállalatot. A kocsik teljesen fedett belső terében helyezték el a kenyeret, míg a tetején nagy, ponyvával letakart kosarakban szállították a süteményeket. Míg a kihordásnál a sütődének módjában állt az ismertetett módszerekkel előnyt szereznie magának a konkurrenciaharcban, addig az értékesítés és a rentabilitás más vonatkozásait tekintve bizonyos értelemben hátrányba került a kismesterekkel szemben. Különösen érvényesültek ilyen tényezők a gazdasági világválság alatt, a boletta rendszer bevezetését követően.

44 A magyar gabona a magas termelési költségek miatt nem volt versenyképes a világpiacon. A hazai és a világpiaci ár közötti különbséget, mint ártámogatást a fogyasztóval fizettették meg. A vásárló a forgalmi áron felül meghatározott értékű bolettát, azaz gabona jegyszelvényt is köteles volt átadni a termelőnek, amelyet az készpénzre átválthatott, vagy adófizetésre használhatott. Mivel a Gazdák Sütődéje, mint nagyüzem csupán számlázott lisztet használhatott fel, így akár a malmokból, akár a lisztkereskedőktől vásárolt, már a bolettával megnövelt áron juthatott csak liszthez. Ugyanakkor a kisműhelyek tulajdonosai a törvényes utat megkerülve a válság alatt szorult helyzetben levő gazdáktól — akiknél eladhatatlanul felhalmozódott a saját gabonájukból a vámmalmokban felőrölt liszt — szívesen adták el terméküket gabona jegy-szelvény nélkül is. Ezáltal a boletta rendszer ideje alatt, 1930. július 1—1934. július 1. között, a kismesterek mázsánként 6—10 pengővel olcsóbban jutottak legfontosabb alapanyagukhoz, mint a kenyérgyár. Az így szerzett előnyüket pedig arra használták fel, hogy szinte olcsóbban adták a kenyeret, mint amennyibe annak bolettával terhelt gyári előállítása került. Ezzel a módszerrel nemcsak a magánfogyasztók jelentős részét hódították el a kenyérgyártól, hanem gyilkos versenyt támasztottak a nagyfogyasztók által meghirdetett versenytárgyalásokon is. Ilyen körülmények között a Gazdák Sütödéje sok régi viszonteladóját veszítette el. Kiváltképpen kiszorult a külvárosok fűszer és szatócs boltjaiból. Mivel a fogyasztók apadása miatt a termelést csökkenteni kellett, így az állandó regie költségek kevesebb készárura terhelődtek, ezáltal az egységnyi árura eső előállítási költség megnőtt, ami ismét a kenyérgyár versenyképességét rontotta le.

45 Ráadásul — mint már utaltunk rá — ugyanebben az időszakban terhelte le a vállalatot a törökszentmiklósi malommal kötött szerződés is. Alig múlt el a boletta rendszer ideje, újabb veszély fenyegette a vállalatot a konkurrencia-harcban. Nevezetesen a kisműhellyel rendelkező mesterek egyezménybe tömörülése. Az 1935-ös évben a debreceni sütőiparosok áregyezményt kötöttek. Ebbe a szervezkedésbe a Gazdák Sütödéje — mivel gyárjellegű volt — nem léphetett be.

46 Sőt az egyezmény előnyeit kihasználva újabb vevőket hódítottak el az üzemtől. Az áregyezményt 1936 decemberében ismét megújították a kisiparosok. Ez utóbbiak előnyére szolgált az is, hogy mivel a szakmában mindig sok volt a munkanélküli, s ezek a dolgozók csak hogy munkához jussanak, a törvényes bérek 60—65%-áért is elvállalták a munkát és az ügyeskedő kis43 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d. 70. 44 Uo. A boletta rendszer 1930. júl. 1—1934. júl. l-ig volt érvényben. 45 Uo. 46 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d. 89. 337