A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Szücs Ernő: A Gazdák Sütődéje Rt. 1911–1944 között

lévő kapcsolatait. Ebből a kapcsolatból számtalan probléma származott. Szokás volt ugyanis, hogy a sütőüzemek egy évre előre úgynevezett „lisztkötést" hajtottak végre. Ennek értelmében megállapodtak egy-egy nagyobb szállítóval, hogy részükre az minimálisan mennyi lisztet és milyen áron fog eladni. Csakhogy ez nagy rizikó volt, mert előfordult, hogy a lisztárak a vártnál alacsonyabbra sülylyedtek, eszerint módosult a kenyérár is, de a megrendelő az előre megszabott áron volt kénytelen a lisztet átvenni. Tulajdonképpen ez játszódott le a Gazdák Sütődéje és a törökszentmiklósi malom esetében is. Az igazgatóság ugyan utasította az ügyvezető igazgatót, Dr. Popini Albertet, hogy ne eszközöljön 1929-re lisztkötést. Popini azonban — valószínűleg a vállalat forgótőke hiánya miatt — mégis egyezségre lépett a neki hitelbe történő szállítást is ígérő törökszentmiklósi malommal. Közben a lisztárak nagy hullámzást mutatva, de fő tendenciájukban mélyen a várható árfolyam alá estek. Nagy kár érte ezzel az üzemet. Popini ugyan felajánlotta az általa okozott károk fedezésére a részvényeit, csakhogy a végkövetkezmények bonyolultabban, összetettebben jelentkeztek, mintsem a „lisztkötés"-ben meghatározott és a napi árfolyam közötti különbözetet kellett volna csak figyelembe venni. A vállalati adósságok is megnőttek, ez pedig súlyos kamatterheket is jelentettek, amelyek tovább növelték az üzem problémáit. Az előzőek 1930-ban és 1931-ben újabb bajokkal párosulva (boletta rendelet, kisiparosok versenye) a következő megállapításra ragadtatták a vezetőket: „Jó ha bukás nélkül ússzuk meg. Ilyen körülmények között örülnünk kell, hogy még megvagyunk!"

34 Hogy ez nem volt túlzás, kiderült 1932-ben. A Sütöde ekkor teljesen a törökszentmiklósi malom birtokába került (1. előzőekben!). A malom részéről megbízott ügyvezető ugyan a kenyérgyár másoknál fennálló adósságait igyekezett kifizetni, de ez azt is jelentette, hogy a kenyérgyár fő hitelezője, s egyre inkább egyedüli hitelezője a malom lett. így a sütöde függő helyzete a malommal szemben csak tovább nőtt. Ráadásul a malom lett az egyedüli nyersanyag szállító is. Így fordulhatott elő, hogy az üzem csupán 1932-ben 18 000,— P-őt fizetett rá a lisztár differenciára. Az alapanyag ellátás nem csupán a munkafolyamat vagy a rentabilitás megszabója volt, mint láttuk az előzőekben, hanem rendkívüli esetekben még a gyártmány összetétel meghatározója is lett. Kiváltképp vonatkozott ez a háborúk idejére. Az első világháború során 1916-ig az üzem termelését fokozta. Ebben az évben azonban — az üzletévi jelentés szerint — kevesebb megrendelést kapott a gyár a hadseregtől, s ami még döntőbb volt a mennyiségi termelés szempontjából „...megszűnt a termékek szabad forgalma, nem lehetett elegendő lisztet kapni.. ,"

35 A második világháború idején pedig tulajdonképpen a liszthiány akadályozta meg hosszú időn keresztül a gyártmányszerkezet fejlesztését, a tésztagyártás bevezetését. Ez pedig fontos lett volna a forgalom, a jövedelmezőség érdekében. Ebben az időben ugyanis évről évre csökkent a rendelkezésre álló lisztmennyiség. Míg 1941-ben az üzem még élhetett azzal a fogással, hogy az engedélyezett liszt keretében elsősorban finom lisztet vett igénybe, s ebből „finom árut" (süteményeket) állított elő, amiből nagyobb jövedelemre, jelentős nyereségre tett szert, addig a következő évben már nem ismételhette ezt meg. 1942ben ugyanis hatósági intézkedésre meg kellett szüntetni a kifli, zsemle, általában a luxuscikkek előállítását. Ráadásul a lakosság kenyérfejadagját napi 16 dkg-ra csökkentették. E tényezők együttes hatásaként nemcsak a termelés mennyiségi visszaesése következett be, hanem a gyártmányszerkezetben kívánatos előrelépés helyett (tésztagyártás) retrográd jelenségként volt tapasztalható 1942-re a „finomáruk" előállításának megszűnése.

36 A háborús idők a nyersanyagellátás zavarai mellett más irányú problémá34 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d. 70. 35 Uo. 36 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d. 89. 333