A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas László: Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützki levele

suth!" s megértették egymást a szabadságszeretet, a zsarnokgyűlölet nyelvén. Megértették, hogy ellenségük közös, s céljuk egy: megszabadulni tőle.

47 De honnan volt pénzük búcsúvacsorára? Magyarországról a foglyoknak rendszeres segélyeket küldtek, melyeket gyűjtés útján hoztak össze, pl. a Pesti Nőegylet vagy Dessewfy Arisztid özvegye Kassáról 1 100 frt-t küldött. A gyűjtésből Komlóssy Karolina is kivette a részét, s K. Tóth Mihály azt írja levelében, hogy „pénztáruk fél esztendőre biztosítja a szűkölködőket."

48 K. Tóth Mihály Teleki Blankával is levelezett, s vele 12 levelet váltott, s ezt írja róla: „Teleki Blanka bölcsen használja fogsága idejét. Szellemi ereje nem hanyatlik", különben is „a bilincset hurcoló rabnak van egy szellemkincse: az élénk phantázia."

49 Némely helyen a levél egész líraivá olvad és nagy megelevenítő erővel állítja elénk a fogság egy-egy mozzanatát, pl. mikor K. Tóth börtönlakáról ír, úgy érezzük, mintha valósággal beléptünk volna magunk is oda: „E reggelen kissé hűvös szél lengedez, s ablakom virágainak illatát egészen rám hajtja. Néhány szagos mályva, 2 cserép bazsalyikom, egy lilaszinü, s egy hófehér, gazdag bokrétáju ibolya és egy pár hónapos rózsa alkotják ablakom kertjét. Csak mostanában öntöztem meg őket, s olly élénkek és olly vidámak, olly mosolygók, hogy fáj nem beszélhetni velük. Rád gondoltam, mert a virágokat te is szereted."

50 Színes, beszédes ez a leírás, ez a kép, egy mélyen érző, az élet szépségei iránt meglepően fogékony lélek tükre. Ha el is zárták K. Tóth elől évekre a világ, az élet szépségeit, mint egy varázsló a mesében, néhány virággal a szabadság illúzióját tudja kelteni. Sokat árul el e néhány sor nemcsak a szabadságától megfosztott rab esztétikai igényeiről, hanem a jövendőbe vetett, töretlen reménységéről és életszeretetéről is. Feltűnően sokan látogatták K. Tóth Mihályt börtönében.

51 Leveléből tudjuk, hogy látogatói között volt egy Kolonay nevű szatmári táblabíró is, aki pedig csupán csak hírből ismerte a rabot. A derék ember nem tudott németül, s ezen szavakkal állított be a börtönbe: „Ich Bruder К. Tóth". A börtönfelügyelő megkérdezte К. Tóthot, van-e több testvére azokon kívül ,akik már meglátogatták, rokonságban van-e valami Kolonay nevűvel? Tóth Mihály kijelentette, hogy soha hírét sem hallotta, mire mielőtt a kíváncsi látogatót beengedték volna, alaposan megmotozták, s közben Kolonay így mentegette magát: „Uraim, nem szoktak ilyen ostoba embert, mint én, aki csak egy nyelven tud, spionul használni." A kapitány jót nevetett rajta, s megveregette a vállát. K. Tóth Mihály levelében így jellemezte a pórul járt látogatót: „Jó lelkű, becsületes ember volt, Kiss Áron nevű papnak sógora!"

52 A profosz leveleket, sőt hírlapokat is kézbesített, s ezáltal a foglyok nem szakadtak el teljesen a külvilágtól. K. Tóth Mihályhoz „a föld 4 sarkáról minen47 L.: a levél 9. old. — „A törvények az ország összes népességének közérdekében hozassanak, s valóban végrehajtassanak" — „Az emberi jogokat minden polgár, mint ember, egyenlően élvezhesse... a kötelességeket minden ember, mint polgár, egyenlően teljesítse" (К. Т. M. 1848. ápr. 26-án mondott beszéde, amikor V. Ferdinand a népképviseletet alkotó törvényt szentesítette. Jak. I. 25. v. alapján.) Debreceni Reggeli Űjság, 1892. febr. 5. — Fenti beszédben: „Más nemzetek igazságos ügyét tegyük a magunkévá is ... ki a nemzetek testvériségét kárhoztatni akarná, vigyázzon..." 48 L.: a levél 10. old. 49 L.: a levél 12. old. 50 L.: a levél 13. old. 51 Debreceni Reggeli Űjság, 1895. febr. 5. — Egy debreceni polgár: Bánky István pl. megfogadta, hogy nem járul az úrasztalához, amíg a rabságra vetett lelkész ki nem szabadul. Nejével felrándult K. T. M. Golgothájára, s felöltöztetvén papját egyházi öltözékébe, otthoni kenyérrel, otthoni borral fogadta el a rab lelkésztől az úrvacsoráját. 52 L.: a levél 14. old. — Kiss Áron később a Tiszántúli Egyh. kerület püspöke lett. 314