A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Nyakas László: Könyves Tóth Mihály ismeretlen olmützki levele

szerelem, illy imádatot miként merészelnék én te előtted emliteni, de van benne valami a szerelemből is, a barátságból is, ebből a nemes bizodalom, amabból az elbájoló mámor. Vaami ihletetség, áthatottság lelkesit irányodban, s azért alkalmazom rád „isteni!", mi által az eszményi képnek szellemi méltóságát kivánom jellemezni és kijelenteni."

28 Meglepetésként hatnak e sorok, ha arra gondolunk, hogy Sz. Pap István a K. Tóth Mihály kiszabadításáért írott kérvényében éppen a letartóztatott feleségére, s népes családjára hivatkozott. K. Tóth Mihály 1836. nov. 19-én özv. Király Jánosné, Meggyessy Eszterrel kötött házasságot, akinek már első házasságából egy leánygyermeke volt: Király Janka, aki később Sámi László kolozsvári tanár felesége lett. K. Tóth Mihály házasságából négy gyermek született: Kálmán, Mihály, Sámuel és Sándor.

29 Ha ezekre gondolunk, semmiféleképpen nem tudjuk K. Tóth Mihálynak Komlóssy Karolinához írt levelét a hitvesi hűséggel, példamutató jellemével összhangba hozni. Feloldja azonban az ellentmondást az a tény, hogy K. Tóth Mihály felesége 1845. júl. 31-én meghalt, s e szerint a Komlóssy Karolinához írt válaszlevél megírásakor már 6 esztendeje özvegyember volt,

30 s hogy elhunyt feleségéről sem felejtkezett el, azt bizonyítják egyik olmützi levelének eme sorai: „Elköltözött nőm lelkével gyakran órákig társalkodom."

31 K. Tóth Mihály II. sz. levele első oldalán a Karolina levelét egyenértékűnek nyilvánítja az amnesztiával. Ismeretségük — amint arra a levél további részeiben is történnek utalások — régi keletű lehetett, K. Tóth Mihály szerethette is Karolinát, de amilyen bátor volt a harctéren és a politikában, amint az állambörtönöket látogató, s reá is kíváncsi Ferencz Józsefnek — nem engedve levenni kezeiről, s lábairól bilincseit — szemébe merte mondani: „A királyt korona, a rabot lánc illeti, ami felségednek a korona, nekem az a bilincs!",

32 éppen olyan bátortalan volt a szívügyek területén. „Csak Te voltál életpályámon egyetlen egy aki előtt keblem szenvedélyét mindig mélységesen el tudtam fojtani", írja levele kezdetén. „Bizonyos szent félelemtől" fogódott el, ha Karolinával szemben találta magát, akit keble istennőjeként tisztelt és csak képzeletben ábrándozott róla otthon is, börtönében is. Csak levelében van bátorsága bevallani: „Azon érzeménynek, amit én Te irántad táplálok, kellő névvel nevezésre szót nem ismerek".

33 K. Tóth Mihály imádata szerelemből és barátságból szövődött. Szerette Komlóssy Karolinát, de a valóságra legtisztábban olmützi börtönében bukkant rá. Karolinával való célját levelében nem rejti véka alá: „Ha valaha kiszabadulok, férfias őszinteséggel nyújthatom jobbomat, szoríthatom ajkadhoz ajkamat!" Nem lehet vitás, kiszabadulása után feleségül akarta venni Karolinát. „A szerelmet, szépséges Hölgy, én nem csak nem bűnnek, de egyenesen szent erénynek tartom — írta Karolinának — Bűnnek azt tartanám, ha az érzeményedet vagy az érzékiség alacsony fokára vagy a társadalmi erőszakos igények szembekötősdis piacára hagynád szállani."

34 A „társadalmi erőszakos igények" kitétel arra enged következtetni, hogy visszautasítja annak a feltevésnek a gondolatát is, mely szerint újabb házasságkötésétől „társadalmi felemelkedését" várná. Nem nehéz erre következtetni, ha arra gondolunk, hogy Komlóssy Karolina családja messzire visszamenőleg vezető szerepet játszott Debrecen város történetében, a 28 L. a levél 1. és 2. oldalát. 29 Debrecen, 1895. febr. 4. 30 Ref. Egyház Házasságkötési Anyakönyve 1836- és Halotti Anyakönyv 1845-ből. 31 Debreceni Reggeli Űjság, 1873. febr. 5. 32 Protestáns egyházi és iskolai lap, 1895. 8. sz. 123. 33 L.: a levél 2. és 3. oldalán. 34 L.: a levél 4. oldalán. 309