A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Sápi Lajos: Névtelen debreceni építők

ves mesterek ugyanakkor már 50 Frt. adót fizettek. Ebben az évben vették fel Bekő Albert kőműves mestert a céhbe „aki tavaly még tízházgazda volt." Povolni Ferenc kérelme alapján csak 1835-ben lépett be a céhbe, annak ellenére, hogy az utóbbi időben állandóan szerepelt a közmunkát végző mesterek között, sőt már elkészült erre az időre a Nagyerdei Vigadó épülete, valamint a város részére általa tervezett, országos hírűvé vált hortobágyi kilenclyukú boltozott közúti kőhíd is. Céhbeli működésének legszebb állomásai — hol rövidesen a céhmesteri tisztet is betöltötte — a debreceni „Városháza" terve és a Szent Anna templom befejező munkái a két torony újratervezésével voltak. Munkássága alapján neve mint építész ment át a köztudatba annak ellenére, hogy csak kőműves mesteri képesítése volt. A társadalmi megbecsülésnek talán a legjellemzőbb bizonyítéka az az igazoló jelentés, amelyet a városi tanács küldött az Udvari Kincstári Tanács felhívására, Povolni Ferencnek az 1837-ben történt „polgárok száma közé" való felvételéről. A tanács jelentésében leírja, hogy „ ... a' felőli fel világositás adása tétetvén kötelességünkbe, hogy mivel... 1837ben Povolni Ferencz építész is nem ötven hanem csak 12 pft fizetés mellett vetettek fel általunk a' polgárok száma közzé; annál fogva e részben is felvilágosítást tennénk. Alázatos tisztelettel jelentjük, hogy . .. Povolni Ferenc nem Építész, hanem Czéhbeli kőmives mester sőt Czéhmester lévén, ezek mint mesterséget követők a' szabály szerint csak 12 ezüst forint díj fizetés rovattathaték reájok, következés képpen mint nem művészek az 50 pfrt polgári dij fizetésére nem vonattathattak, és ha a' polgárok jegyzékében mesterségük kijelelése nem ekként történt, az, csak a' mesterség hibás elnevezéséből eredhetett. 1847 szeptember 20

n tartott Tanács Ülésünkből."

9 A céhen kívüli munkát végző mesterek mellett az 1836/7. évi jelentés már három kőműves legényt jelöl meg mint kontárkodót. Ezek nemcsak a városban, hanem a szomszédos falvakban, városokban is élénk tevékenységet folytattak az egyes települések egykori feljegyzései szerint. A debreceni kőműves mesterek között a XIX. század közepén a legképzettebb volt Vecsey Imre. Családjának egyik ága kollégiumi professzor, a másik városi hivatalnok, apja azonban itteni jómódú kisiparos volt. Kollégiumi tanulmányainak elvégzése után kőműves inas lett. Tanuló évei alatt a Református Kollégiumban felállított rajziskolában fejlesztette ismereteit. Beregszászi Pál a „Rajzolás és Építés Tudományának közönséges Professzora" Debrecenben 1838. június 10-én „Tanúbizonyság Level"-et adott ki részére, amely szerint igazolja „Hogy Vetsei Imre Kőműves Inas a Felséges Királyi Rendelések szerint a közönséges Rajz Oskolába bejárt, és ott magát a' Rajzolás Tudományának tanulásában mint Inas huzamos ideig szorgalmasan gyakorolta s benne ditséretes előmenetelt tett".

10 Ezt követően mint kőművessegéd dolgozott. Később 1843—44-ben külföldi gyakorlatra ment mint vándorló legény és Bécstől Berlinig terjedő útján sok hasznos tapasztalatot szerzett. 1845-ben tért vissza Debrecenbe. Útjáról naplót vezetett, és az érdekesebb épületekről vázlatokat készített. Berlinben feljegyezte, hogy „megcsodáltam az (Operhaus) Éneklőszínházat amely itt létembe leégett, melyhez hasonló tüzet még ez ideig nem láttam." Vázlataiban igen nagy előszeretettel örökítette meg az akkor kifejlődésben levő németországi romantikus stílusú épületeket és részleteket. így az általa kivitelezett debreceni színház építésénél már mint ismerős stílus jelentkezik a romantika az építőgyakorlatában. Későbbi időben, mikor már önálló terveit készíti és kivitelezi nemcsak Debrecenben, hanem a körül fekvő városokban, községekben, soha nem tud többé e stílus hatása alól szabadulni. Hazatérve haladéktalanul jelentkezett a céhbe felvételre, ahol képessége 9 HBmL. IV. A. 1011/m. 315/1847. 10 Déri Múzeum Általános Történelmi Dokumentációs Gyűjtemény. Vecsey iratok (rendezés alatt). 220