A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Történelem - Sápi Lajos: Névtelen debreceni építők
mint Antonius Sahinger Kőmives mester kiis a Nemes Városon már tizen négy Esztendőtől fogva Portiot fizet, még Istenben boldogult Mtgos Báró Vécsey Királyi Comissarius Ur üdéjében magát jelentette. Mi következendő képen ugy mint Christian Friber 13 esztendőtől fogva, Sebastian Titesperger 14 esztendőiül fogva, Franciscus Pauer pedig gyermekségétül fogva, kinek szülei is itt az Nemes Városon el temettettek, föl nevekedvén Eő Fölségét katonaságával az egész múlt Burgus háború által hiven szolgálta. Az üdőtül fogva is az közönsiges jónak hasznára kőmives mesterségével (:mint az többi emiitett Instansok:) portiot fizetvén lakik az Nemes Városon, kik hogy az Közönsiges jónak nagyobb hasznára alkalmatosabbak lehessünk Kegyes Gratiáját alázatosan várjuk Nagyságodnak. Alázatos Szolgái Antonius Sahinger Kőmives Majster Cristian Friber Kőmives Sebastian Titesperger Kőmives Franciscus Pauer Kőmives." A most ismertetett hiteles bizonyíték ellenére, amely szerint Antonius Sahinger kőműves mester már az 1750-es évek végén Debrecenben működött az „Iparosok adó besorolása (Classificatio opificum) Céhszabályzatok 1577, 1646— 1847-ig" 5 cím alatt lévő egykori összeírásokban csak 1772-ben szerepel először a kőműveseknek szűkszavú kimutatása. Az 1772/3-as évi adókivetési összeírás szerint: „Kőművesek Mesterek 1° cl. Rachbauer Schackinger Litschman Jenövein már ki marad Kőműves legények a kik lakosok 3.30" Az első osztályba sorolt három kőműves mester mellett — akik évi 7 forint adót fizettek — a kőműves legények 3,30 forintos adója igen magasnak tűnik, ami arra enged következtetést, hogy a legények gyakran saját vállalkozásban dolgoztak. Jellemző, hogy az 1750-es években említett Genovai János kőműves mester 1772-ben már nem nyert felvételt a céhbe, pedig Salamon István és Tóth Ferentz téglavető gazdák jelentése alapján 1772-ben már 71 700 égetett és 6400 nyerstéglát számoltak el. Az évenként készített adóbesorolások feljegyzései alapján a nevek leírásában mutatkozó eltéréseknél figyelembe kell venni, hogy számtalan esetben a későbbi céhmester sajátkezű aláírása is változik. A jelentést szerkesztő pedig csak hallás szerint rögzítette az adófizetők neveit. Ezért a vizsgált mesterek névmeghatározásainál gyakori a kisebb változás, amit minden esetben azonosítani kell. Így az 1773/4 Classificatio szerint: „Kőműves mesterek 1° Rackpauer SahSinger Lichman Jenovain kimarad." 1775/6-ban E. (esküdt) Rackpauer Űr, Litsman Jósef, Schakkinger, 1776-ban már Rackpauer Jósef, Salinger Antal nevek szerepelnek. A később céhbe tömörült néhány kőműves mester mellett — kik mint idegen beköltözők — így is igyekeztek megfelelő polgárjogot biztosítani maguknak, több volt a céhen kívül dolgozók száma. Az összeírás ezekre is kiterjedt és 1774/5. évről, „Némely Német mesterek classificatio ja" megjegyzéssel az alábbi jellegzetzes kimutatás található: „ Specificatioja azon Mester-Embereknek, kik Székkivül űzik a' Mesterséget. 1° a Verner Károly Vargában valamelly Bálás nevűnél lakó 2° a Fim Krisztián Vargában Fintay Ur Házában 3° a Erber Joseph Piatzban, de nem tudták a házat feladni. 5 HBmL. Iparosok adóbesorolása (Classificatio opificum) Céhszabályzatok 1577, 1646— 1847-ig. IV. A. 1013/c. 215
