A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Varga Gyula: Adalékok a debreceni céhes ipar és a mezőgazdaság kapcsolatához a XVIII. század végén

tak. Második kategóriába soroltuk az 1—4 nyilas föld, 2—4 ló vagy szarvasmarha, 1—4 kapás szőlő, tehát lényegében még önellátásra alkalmas kis gazdaság tulajdonosait. Harmadik kategóriába az önellátásra már alkalmatlan, tehát 1 nyilasnál kevesebb szántófölddel, 1 kapásnál kevesebb szőlővel, kettőnél kevesebb igás állattal rendelkező törpebirtokos iparosokat. Végül negyedik kategóriát képeznek azok, akik az összeírás idején nem rendelkeztek semmi földdel, sem állattal. Földek Szőlő Sz. marha L.é Kategória hány fő % hány fő % hány fő o/ hány /o £6 1 % I 235 12,5 269 14,5 161 8,5 117 6 II 798 42 350 18,4 327 16,4 332 17,5 III 66 3,5 3 354 18,6 124 6,5 IV 798 42 1275 67,2 1055 56,5 1324 70 A táblázatból kitűnik, hogy az iparosoknak közel fele kevésbé érdeklődött a mezőgazdaság iránt, hiszen alig van kimutatható mezőgazadsági vagyona. Ezek nyilván nem rendelkeztek a gazdálkodás alapfeltételeivel. A kategória megítélésénél azonban óvatosaknak kell lenni, ugyanis a földnélküli iparosok nagyobb százaléka lényegében családtag, aki apja földjét még nem örökölte el, de minden bizonnyal valamilyen formában még részesült annak hasznából. Ezt onnan tudjuk, hogy az ilyeneket apjával egymás mellett írták fel, s mivel rendszerint házuk sincs, feltételezhető, hogy apjuk házában laknak. A nincstelenek közt vannak az újonnan beköltözők és az új mesterek is, akik még természetszerűen nem tehettek szert mezőgazdasági vagyonra. Nem tudjuk tehát megítélni, hogy e „nincstelen" tömegből mennyi az, akinél ez csak átmeneti állapot, és kik azok, akik sohasem is juthattak hozzá mezőgazdasági jellegű vagyontárgyakhoz, vagy talán nem is volt ilyen szándékuk? A III., lényegében „átmeneti" kategória képez legkisebb csoportok. Ők azok, akiknél a gazdaság csupán kiegészítő elem a megélhetéshez. Az is lehet, hogy közöttük találhatók azok a fiatalok, akik éppen csak megkezdték gazdasági alapjuk lerakását, de az iparágak részvételi arányát figyelembe véve ezek valószínűleg sohasem juthattak el a gazdagodásnak arra a szintjére, mint más, szerencsésebb társaik. E táblázatból is az tűnik azonban ki, hogy az iparosoknak több mint fele erőteljesen gazdálkodott, hiszen már a második kategória is alkalmas arra, hogy abból megélhessenek, az I. kategória pedig még a parasztok között is módos rétegnek számított. A kertek, tanyák, malmok, juhok megoszlását nem rendszereztük, ezek ugyanis nem befolyásolták az előbbiek során vázolt kategóriákat, hiszen szinte kivétel nélkül a vagyonosabb iparosok rendelkeztek ezekkel a — bizonyára nem jelentéktelen — kiegészítésekkel. Tehát ezek is a felsőbb rétegek vagyoni bázisát erősítették. Juhot összesen csak 5 iparos, 2 gubás, 2 kötélverő, 1 fuvaros tartott. Három malom közül kettőt egy szabó, egyet egy kalapos üzemeltet. Érdekes összefüggésre utal az állatállomány megoszlása. Az 54,5%-ot kitevő vagyonosabb iparosok közül csak 48,5% rendelkezett megfelelő igaerővel. A III. kategóriába sorolt törpebirtokosok szám szerint soknak tűnő állata igaerő szempontjából nem jelent sokat, mert sok az 1—1 szarvasmarha, amelyet ebben az időben még nem igáztak. Külön is említést igényel az a 161 iparos, akik 10 dbnál több szarvasmarhát tartottak. Ezek közül többen bizonyára marhakereskedelemmel is foglalkoztak. Hiba lenne azonban az iparosok túlzott földéhségére következtetnünk. Bár a ház után való földeket csaknem minden házzal bíró mester igénybe vette, de 171