A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Rácz István: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány

zsef idején is tartotta pozicionális előnyét. így érthetjük meg, hogy az itteni polgárok fiainak nem kellett a tudásért feltétlenül messze földre vándorolniuk: alsóbb szinten az utcai iskolák alapozták meg a műveltséget, a magasabb iskoláztatás lehetőségét pedig az ősi Kollégium helyben kínálta számukra. A kollégiumi oktatás hármas tagoltsága — elemi-, középiskola, akadémia — már korábban kialakult. Jogi és teológiai fakultása a legmagasabb képzést is biztosította.

18 A Kollégium nélkül aligha lehetne Debrecenben elképzelni ilyen színvonalú városvezetést. Ez azonban nem azt jelentette, hogy a tanácstagok életük folyamán a városból egyáltalán nem mozdultak ki. Közülük jónéhányan tisztségbe való lépésük előtt külföldön is megfordultak, igaz, hogy ott elsősorban nem az iskolapadokat keresték. Esetenként azonban ez is előfordult. Ilyen szempontból is mindenekelőtt a már többször emlegetett Domokos Lajosra hivatkozhatunk, aki „gyenge ifjúságában" Németországban, Hollandiában és Franciaországban folytatott tanulmányokat.

19 De a város két orvosa is — Weszprémi István és Csapó József — minden bizonnyal látogatott külföldi egyetemet. Az összeírás azt sejteti, hogy az előbbi Angliában, az utóbbi pedig Svájcban. Mások viszont már nem diákként, hanem elsősorban katonaként vetődtek el a Habsburg-birodalom különböző országaiba: Belgiumba, Csehországba, Sziléziába, Bécsbe. így a szenátorok közül Reviczky Imre, Bucsányi Antal és Mihályházi János császári tisztként járt a Birodalom Magyarországon kívüli országaiban. Kuzmics József pedig — aki, mint láttuk, négy nyelvet ismert — császári futárként négy külső országba is eljutott: Spanyolországba, Franciaországba, Itáliába és Oroszországba. Ezek az utak is a világlátással tapasztalatszerzési lehetőséget s egyben — akaratlanul is — előkészülést biztosítottak a városdiplomáciai tevékenységre. A kis- és nagytanács tagjait évente választották, korabeli találó kifejezéssel élve, a restauratiok alkalmával. A restauratió azonban újraválasztást jelentett s ilyenkor valójában csak az elhalálozás révén megüresedett helyekre kerültek új szenátorok és esküdtek. A megmerevedett tanácsi struktúrára jellemző, hogy az évi szenátorok közül 10 már az előző két évben is tagja volt a magisztrátusnak.

20 A tanácstagság így lényegében élethossziglan szólt s időtartamát valójában két tényező határozta meg: egyrészről az, hogy milyen életkorban került be valaki a választott elöljárók közé, másrészről viszont az élettartama. A két debreceni tanács tagjainak a városnál töltött tisztségviselési időtartamát az összeírás alapján az alábbiakban szemlélhetjük: Tisztségviselés időtartama évek szerint i_5 6—10 11—15 16—20 21—25 26—30 31—35 Szenátorok 4 15 2—1 — Esküdtek 20 9 15 2 4 — 4 A tisztségviselés időtartama átlagban mindkét tanácsnál 11 év. Csakhogy az átlagszámok mögött a súlyponti arányok különböztek és végletek húzódtak meg. A magisztrátus nagyobb fele, pontosabban 54%-a a 11—20 év közötti hivatali idővel rendelkezők közül került ki, ezzel szemben az esküdtek 81%-a 1—15 év közötti szolgálati idejű tisztségviselő volt. Azt is láthatjuk, hogy a szenátoroknál kisebb volt a hivatali idő szóródása, mint az esküdteknél. Az előbbiek szolgálati ideje a 26 évvel lehatárolódott, míg az utóbbiaknál 4 fő 30 éven felül állott a vá18 Zoltai Lajos: Debrecen város utcai elemi iskoláinak keletkezése. (Debrecen, 1935.); Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt. In: Gazdag István szerk.: Hajdú-Bihar megyei Levéltár évkönyve I. (Debrecen, 1974.) 27—57.; Bajkó Mátyás: Egyházszervezet és iskolarendszer. Kézirat. 33 s köv. 19 S. Szabó i. m. 24. 20 Debrecen város közgy. jkv. HBmL. IV. A. 10U/a/70. P. 121, 285. 158