A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Rácz István: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány

elöljáróság többsége azonban műveltségi többletéről is vallhatott az összeíróknak. Ez szakmai téren és a nyelvtudás vonatkozásában egyaránt dokumentálható. A szorosabb értelemben vett legmagasabb szintű szakismeret a jogi végzettséggel azonosítható. A szenátorok soraiból hárman, a nótáriusok közül ketten végeztek jogi tanulmányokat. A városvezetés szempontjából legalább ilyen fontossága volt az elöljárók nyelvismeretének, amit az alábbi táblázat statisztikailag is érzékeltet: Nyelvtudás foka Latin Latin és német Nyelvismeret Ismeretlen nyelvtudású nélküli Magisztrátus 4 (30%) 9 (70%) — — Kommunitás 13 (24%) 19 (35%) 22 (41%) — Nótáriusok 1 (25%) 2 (50%) — 1 (25%) Kancellisták 3 (38%) 5 (62%) — — Előfordult, hogy egy-egy elöljáró a fentieknél is szélesebbkörű nyelvtudással rendelkezett. Domokos Lajos főbíró európai színvonalú nyelvtudására jellemző, hogy franciául és németül pompásan fogalmazott, választékos latin nyelvi jártassága közismert volt s olaszul is tárgyalóképesnek bizonyult.

15 Kuzmics József szenátorról is az derült ki, hogy nemcsak latinul és németül tudott, hanem franciául és olaszul is. A tudós Weszprémi István történész-orvosdoktor pedig még több nyelvet ismert: latint, németet, franciát, görögöt és hébert, de feltehetően az angolban is jártas volt.

15 A fenti táblázatból kívánkozik annak a következtetésnek a levonása, hogy valamennyi szenátor a magyaron kívül még legalább egy, de inkább több nyelvet tudott. így tehát a magisztrátus nyelvtudás szempontjából is a legmagasabb szintű városi vezetőtestület volt. Itt megint nem tudjuk megállapítani, hogy statútum írta volna elő a szenátorok számára a nyelvtudás! kötelezettséget, az azonban biztos, hogy a műveltségi színvonal is feltétlenül szerepet játszott a szenátori székhez való jutásnál. De az esküdteknek is 59%-a ismert egy-két idegen nyelvet. A tisztviselői karnál pedig elengedhetetlennek tűnt elsősorban a latinnak, de a németnek is a tudása. A felsőbb hatóságokkal rendszerint latinul leveleztek, de saját városi jegyzőkönyveiket is latinul írták.

16 A város elöljáróságának ez a kor színvonalán álló, vagy talán azt meg is haladó műveltségi szintje, két egymással szorosan összefüggő tényezővel magyarázható. Az önkormányzat szükségszerűen sokoldalú városdiplomáciát követelt meg. Ennek megfelelően tehát felkészült tanácstagokra volt szükség. Jóllehet az előző századokhoz mérten a városi diplomácia sokat veszített az önállóságából, azonban az ügyintézés belső rendje és kifele a főhatóságokkal szemben folytatott örökös küzdelem most is igényelte a körültekintő várospolitikát. A szükségszerűség mellett persze a lehetősége is megvolt a városnak arra, hogy művelt tanácstagokat válasszon a vezetőtestületébe. Gyimesi Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy az 1715. évi összeírás időszakában Debrecen a városiassági értéket tekintve vitathatatlanul az ország első városa volt. Ekkor az iskoláztatás vonatkozásában is kiemelkedően az első hely illette meg. A rangsorban csak Nagyszombat közelítette meg, de Debrecen iskoláztatási szintjét ez sem érte el. Az 1828. évi összeírás idejére jelentősen változott a magyarországi városok értékrendje, egészében véve Debrecen a harmadik helyre szorult, iskolái azonban még mindig az élvonalban maradtak. Ezen a területen már jónéhány város felzárkózott Debrecenhez, de egy sem szárnyalta túl.

17 Joggal feltételezhetjük, hogy II. Jó15 Révész Imre: Bécs Debrecen ellen. (Bp. 1966.) 114. 16 Sükösd Mihály: Tudós Weszprémi István. (Bp. 1958.) 31—35. 17 Gyimesi Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. (Bp. 1975.) 262—266. 157