A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Rácz István: Debrecen város tanácsának 1785. évi összeírása. Forrástanulmány

választott és hivatali vezetőtestülete. Ez a testület kormányozta az ország akkori legnépesebb városát, ahol 30 064 lelket számoltak.

3 Az összeírás alapján képet nyerhetünk a tanácsbeliek életkoráról is. A kis- és nagytanács életkori összetétele számszerint és százalékosan a következő volt: Életkori kategóriák évek szerint 30—40 41—50 51—60 61—70 71— Magisztrátus 13 5 4 — 8% 23% 39% 30% Nagytanács 6 28 8 6 6 11% 52% 15% 11% 11% A szenátorok átlagos életkora 54, az esküdteké pedig 52 év volt. A táblázatból világosan kitűnik, hogy 30 éven alul senkit nem választottak a város vezetőtestületébe. Nem tudjuk, hogy erre nézve volt-e a városnak korábbi statútuma, az ekorbeli gyakorlat mindenesetre ezt az elvet igazolja. A választhatóság felső határát viszont aligha szabályozták. Sorra-rendre találkozunk az összeírásban olyan esetekkel, hogy az átlagos életkort is jóval meghaladó korban választottak egyeseket esküdtnek: Megyesi Sámuel a 48., Seres János a 49., Litsman József pedig az 56. életévét is betöltötte, amikor a kommunitásba bekerült. Aki egyszer ilyen tisztségbe jutott, életfogytiglanig viselhette. A magisztrátus legfiatalabb tagja, Petróczi Ignác is 38 éves volt, de az esküdtek között is a 35 éves Jóna Mihály számított a legfiatalabbnak. Ezzel szemben a szenátorok között Bucsányi Antal 66, az esküdteknél viszont Németi József 79 éves volt. A tanács tagjai tehát javakorabelieknek mondhatók, a közszemlélet szerint érett, megfontolt férfiak, s így a 40—60 évesek túlsúlyba kerültek. A magisztrátusnál ezek részesedése 62%-os volt, a nagytanácsnál pedig 67%-os. Nem kerülheti el azonban a figyelmünket az a jelenség sem, hogy a magisztrátusnak 70 éven felüli tagja már nem volt, míg az esküdtek között hatot tartottak nyilván. Ennek azonban már nem tulajdoníthatunk semmi külön hivatali politikával összefüggő jelentőséget, kizárólag demográfiai oka lehetett. A hivatalnokok alkalmazásánál már nem tapasztalhatók hasonló jellegű életkori korlátozások. Igaz, a nótáriusok életkora 32—35 év között mozgott s maga a főnótárius is 34 életévét számolhatta meg, de ő ekkor már 11 éve állott a város szolgálatában. Ez pedig azt jelentette, hogy 23 évesen, jóformán gyerekfővel lépett a város szolgálatába. De 1785-ben a kancellária legfiatalabb tagja is mindössze 24 éves volt s már ekkor 1 esztendőt hivatalnokoskodott. Egyébként a kancellisták átlagos életkora 30 esztendő volt. A kinevezett hivatalnokoknál talán arra gondolhatunk, hogy a 23 esztendő tekinthető a hivatalba lépésük kezdő időhatárának s a munkabírásuktól függően ők is — miként a szenátorok és az esküdtek — akár életük végéig maradhattak városi alkalmazottak. Ez annál valószínűbb, mert Domokos Lajosról is úgy tudjuk, hogy 23 évesen nevezték ki városi jegyzőnek.

4 A tanácstagok — ez is kiolvasható az összeírásokból — többnyire családos emberek voltak. A vizsgált 13 szenátor között mindössze egyetlen nőtlen akadt, de az 54 esküdtből is hasonlóképpen egyetlen személy neve mellé került a „caelebs", azaz a nőtlen megjelölés. Az aztán más kérdés, hogy az összeírás idején a tanácstagok közül jónéhányan elvesztették feleségeiket s megözvegyültek. Nem lehet azonban kétséges, hogy a tanácstagok választásánál a családot és a családszeretetet elsődleges erkölcsi fokmérőnek tekintették, ha nem is kizárólagosan. 3 Danyi Dezső—Dávid Zoltán szerk.: Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). (Bp. 1960.) 368—369. 4 S. Szabó József: Domokos Lajos életrajza. Debreczeni Képes Kalendáriom 1912. 2;. 153