A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

szórt küldte fel az egyházkerület Pozsonyba — Szaklányi Zsigmond kollégiumi szenior és Domokos Lajos kurátor kíséretében — tájékozódásra és panaszaik előterjesztésére. Hatvani professzor 1782. február 21—május 17-ig tartózkodott Pozsonyban.

43 Hazajövetele után a kerület 1783. március 17-én 13 pontban foglalta össze sérelmeit. A Tiszántúli Református Egyházkerület rendíthetetlenül állt a megyei, a földesúri és a katolikus püspöki kar minden mesterkedésével szemben, sőt 1784-ben közgyűlési határozattal az egyházi javak összeírására vonatkozó királyi rendelet visszavonását is kérte. II. József iskolapolitikájának hatása a tiszántúli reformátusok körében II. József állampolitikai tervében a tiszántúli reformátusokat a megyei autonómiával és katolikus püspöki karral folyó vitájához segítő partnerként kívánta felhasználni. Azonban azt már nem vette jó néven, hogy türelme viszonzásául királyi akarata előtt több kérdésben nem hódolnak meg. Különösen nehezményezte az iskolapolitikában tapasztalt tiszántúli református magatartást. A türelmi rendelet kedvezőtlen vonatkozásai lefékezték a Ratio Educationis megvalósítását is. Az iskolaügyben ugyanis a katolikus centralizáció olyan erősen jelentkezett, hogy a királynak néhány protestáns főigazgató kinevezésével sem sikerült a protestánsokat maga mellé állítani. A tiszántúli reformátusok minden iskolai rendelkezést fenntartással fogadtak. Hiába élt a király halogató taktikával, az így nyert haladékot a Tiszántúli Református Egyházkerület arra használta fel, hogy a Maróthy György által fellendített református iskolarendszerüket az 1770. évi tanítási methodusok alapján tovább fejlesztették.

44 A Debreceni Református Kollégium partikuláival, hagyományos nevelési rendszerével a magyar nép közoktatásának egyik legjelentősebb intézménye volt. A türelmi rendelet felébresztette a puritanizmus idején kiépült tanrendszerüknek a Carolina Resolutiok idején támadt aléltságát. A központosító közoktatási tervet, az iskolák fundációinak összeírását, a német nyelv bevezetését és egyéb nevelésügyi intézkedéseket hallatlan merészséggel utasították vissza.

45 Tiltakoztak a református tanítók vármegyei központokban való továbbképzése ellen. Minden erőt megmozgattak az ellenállásra. Még a legtekintélyesebb református egyházi vezetőket — köztük Beleznay Miklós egyetemes főkuratort és titkárát, Bessenyei Györgyöt — sem kímélték támadásaiktól. Elmarasztalható lenne a tiszántúli református egyházi vezetés, a Református Kollégium tanárkarának magatartása, ha nem volna előttünk ismerős az a tény, hogy a Ratio Educationis katolikus főigazgatók vezetésével, katolikus irányítású iskolarendszert szervezett. A magyarországi analfabétizmust II. József a 6—12 éves életkorig tartó kötelező oktatási rendelkezéssel sem tudta felszámolni. Viszont a református gyülekezetek, lelkészek és tanítók a szegény néprétegek iskolai oktatásának biztosítására minden áldozatra készek voltak. Hagyományos autonómiájukat és nevelési módszerük bevált gyakorlatát védték. A türelmi rendelet arra adott módot, hogy e tradícióhoz ragaszkodhattak, mellyel valójában a Ratio Educationis haladó szellemét védték meg a katolikus centralizációval szemben, és a német nyelv bevezetése elleni tiltakozásukkal a magyar nemzeti eszme kibontakoztatását készítették elő.

46 Azért tehették, mert olyan eredményekkel rendelkeztek, amelyek — még a király előtt is — igazolták nevelésük hatékonyságát. Számadatokkal igazolható, hogy a tiszántúli református gyülekezetek a nép43 TREL I. 1. b. 332. Hatvani aláírásával ellátott napidíj elszámolás. 44 Kormos László: A Ratio Educationis és a Tiszántúl. Magyar történeti tanulmányok XII. KLTE Debrecen, 1979. (Acta Universitas Debreceniensis ... XXVIII.) Historiográfiai adatokkal forráskiadványként. Szerk. Szendrey István 45 TREL I. 24. a. Sinai Misc. 256—263., 294—295. 46 Kormos László: i. m. részletes okfejtéssel. 145