A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

történő református harangoztatás elhagyására, s sikerült is a hitelveikkel ellenkező harangozás megszüntetése.

27 A Carolina Resolutio szerint a decretalis ünnepek kihirdetése a református lelkészeknek is kötelező volt. A katolikus plébánosok a türelmi rendelet után még ragaszkodtak e gyakorlathoz és több helyen a református prédikátort a kihirdetés megtagadása miatt feljelentették. 1783-ban a huszti prédikátornak a superintendens segítségét azért kell kérnie, hogy „a tolerantia védelme ellenére kiszabott büntetés alól mentesülhessen."

28 A lelkészi javadalmak egységesítése érdekében tett királyi rendelkezést a Tiszántúli Református Egyházkerületben 1782. szeptember 23-án Dróbálta érvényesíteni a püspök.

29 Felszólította az egyházmegyéket, hogy a fungáló református lelkészekről készítsenek összeírást. 1782-ben 595 gyülekezetben és 147 filiában összesen 618 lelkész szolgált. A rendezett körülmények között az anyaegyházközségek száma az 1804. évre 606-ra emelkedett, a filiák száma viszont 82-re csökkent, és a lelkészek száma összesen 625 volt. A leghátrányosabb helyzetben levő gyülekezetek is lelkészi állásokat szerveztek, a püspöktől lelkészük felszentelését és beiktatását sürgették, hogy minél előbb úrvacsorával élhessenek.

30 A tolerancia a református zenekultúra és énekügy fejlődését hozta. Ekkor kezdődik el a Tiszántúlon az orgonák építése. 1784. április 13-án a nagybányai egyházközség bejelenti a kerületnél orgonaépítési szándékát. Kérelmét azzal indokolja, hogy sok erdélyi és szilágysági református gyülekezetben már van orgona, s ők a régi vulgaris éneklés reformálása miatt szeretnének mielőbb hangszert építtetni.

31 örvendetes változás történt a református szeretetszolgálatban is. Szilágyi Sámuel püspök 1784. január 3-án felhívja a kerület lelkészeinek figyelmét a szegénygondozás fontosságára.

32 A református gyülekezetek áldozatkészsége ispotályokat épít s azok fenntartására jelentős anyagi alapokat létesít. A király gazdaságpolitikájával akkor ütköznek össze, amikor II. József ezeket az alapokat is állami irányítás alá kívánta vonni. A debreceni egyházközség 1788. december 14-én élénken tiltakozott az ellen a helytartótanácsi rendelkezés ellen,

33 mely az ispotály pénztőkéjét 3,5%-os kamat mellett a Hungarische Creditsfundhoz akarta csatolni. A református egyházközségek anyagi élete szintén fellendült, melyet jól tükröz templomépítési törekvésük. A legjobban szorongatott ellenreformációs központban, Nagyváradon is kőtemplomot építettek.

34 1783-ban templomépítkezésbe kezdtek Leién, Furtán, Abádon, Tiszaszentimrén. Az egyházközségek tulajdonát képező földek, az iskolák fenntartását szolgáló fundusok és tőkék, valamint a lelkészi jövedelmet képező ingatlanok rendezési és méltányos jövedelmi egyenlőséget biztosító királyi tervet azonban a Tiszántúlon sem lehetett végrehajtani. Egyrészt a vármegyék és földesurak visszaélései, túlkapásai, egyházi vagyont elkobzó eljárásai keresztezték az uralkodó elgondolását. Másrészt, amikor a király az egyházi alkalmazottak javadalmát közpénztárból akarta biztosítani, melyhez fedezetül az összes egyházi jövedelmi források átvételére gondolt, olyan ellenállással találkozott, hogy tervét kénytelen volt megváltoztatni. Csupán az egyházi vagyon összeírására s a jövedelmi források számbavételére adott utasítást, hogy felmérhesse, hol van anyagi segítségre és állami jövedelemből pótlásra szükség. 27 TREL I. 1. b. 333. 28 TREL I. 2. b. 424. 29 TREL I. 1. b. 331. HTT rendelet 3301. TREL I. 2. b. 376. 30 TREL I. 1. b. 322., 338. Nagyváradon 243-an kérik a templom építését; mellékelve a lélekszámuk is — 1012. Prédikátor és iskolamester alkalmazását szorgalmazzák. 1784. január 20-án új állást szerveznek. 1785. március 7-én kérik a beiktatást. 31 TREL I. 2. b. 454. 32 TREL I. 2. b. 441., 442. 33 TREL I. 2. e. 40. 34 TREL I. 2. b. 394. 143