A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)

Történelem - Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok

Az uralkodó tisztántúli egyházpolitikájának mozgató rugói II. József szakított elődeinek valláspolitikájával. III. Károly vallásügyi intézkedései a protestánsokat az államvezetésben országgyűlési és megyei szinten a perifériára szorították, a katolikus egyházat államvallási mivoltában megerősítették, s Magyarországon a Habsburg hatalmat ellenreformációs töltetű feudális vezetéssel biztosították. Ezzel szemben II. József a magyarországi feudalizmus helyi autonómiai közösségeinek megtörésére törekedett. Szó sem volt arról, hogy felszámolja a feudalizmust és a polgárságnak sem biztosított előnyös fejlődést, de hatalmát az ellenreformáció irányítása alól ki akarta szabadítani. Politikai hatalmát a protestánsoknak biztosított vallási türelem révén is meg akarta erősíteni. Már anyja, Mária Terézia is a katolikus centralizáció híve volt, aki birodalmának egységét iskolapolitikájával kívánta tovább növelni. A magyarországi nevelésügyet haladó szellemű átalakítással, a Ratio Educationis kibocsátásával, de katolikus irányítás alatt állította politikai céljai szolgálatába. II. József iskolapolitikájában már felmérte a protestáns közoktatás befolyásos voltát, ezért a protestánsoknak engedményeket adott, de a katolikus iskolapolitikai centralizációt nem akarta feladni. Ma már látjuk, hogy taktikai lépései elsietettek voltak. Az erőviszonyokat ebből a szempontból nem sikerült felmérnie és úgy irányítani, hogy a protestánsokat megnyerje. Csak rendelkezéseinek visszavonásakor kialakult kényszerhelyzetben ismerte fel, hogy a vallásfelekezetek és a jobbágyok felé forduló türelmi politika az Európában kialakult történelmi helyzetben visszavonhatatlan. Tulajdonképpen ezzel a felismeréssel vált a Habsburg-ház egyik legjelentősebb uralkodójává. Ellentmondásos egyházügyi politikáját Magyarországon a tiszántúli eseményekben jellegzetesebben tekinthetjük át, mint országos kitekintésben, mert a Tiszántúl egyik góca volt a szatmári békekötés óta folyamatosan ébren tartott jobbágy- és vallásszabadságra törő mozgalmaknak. II. József uralkodói elgondolásának a végrehajtásához a tisztántúli protestánsokban keresett segítő partnert. Már uralkodása előtt tisztán látta, hogy a Partium, Erdély és a Tiszántúl támogatása nélkül központosító hatalmi törekvése, jobbágy-, vallás- és közoktatási politikája Magyarországon nem valósítható meg. A jobbágyság helyzetének javításában maga mellett tudhatta a tisztántúli református lelkészeket és egyházi vezetőket. Iskolapolitikája viszont éppen a tiszántúliak makacs ellenállásába ütközött. Toleráns vallásügyi rendelkezésével ezt az ellentmondásos helyzetet egyszerre szerette volna felszámolni. Türelmi rendeletével a Tiszántúlon három célt kívánt elérni. Egyrészt felekezeti toleranciával igyekezett a protestánsokat is megnyerni a megyék feudális szerkezetű igazgatásának átszervezéséhez, másrészt iskolapolitikája és az új oktatási rendszer kiépítése érdekében ellenállásukat megtörni, végül gazdaságpolitikája végrehajtásában biztosítani közreműködésüket. A tiszántúli eseményekből kiderül, hogy II. Józsefnek sürgős volt a tiszántúli protestánsok megnyerése. Tervei megvalósításához nélkülözhetetlen volt a magyarországi protestánsok között irányító szerepet betöltő tisztántúli reformátusok befolyása és támogatása. Tiszántúli levéltári források megörökítették, hogy a türelmi rendelet végleges megszövegezése és kibocsátása előtt II. József — közvetlenül Mária Terézia halála után azonnal — már 1780. november 30-án két rendeletet küldött a Partium bírói táblájának, az Erdélyi rész és Debrecen város asszesszorainak. Egyikben megerősítette a megyei karokat és rendeket kiváltságos jogaikban, szabadságukban és immunitásukban, a másikkal a felekezeti békességet munkálta, s benne toleranciájáról az akatolikusokat is biztosította. Tiszántúlon e két rendelet kihirdetésével II. József azokat az erőket kívánta egyszerre megnyerni és felszámolni, sőt egymással szembeállítani és megtörni, amelyek az állami centralizációt akadályozták. Átgondolt taktikai lépésének sürgősségét mutatja, hogy ezeket a rendeleteket Debrecenben 1780. december 6-án éjjel 12 órakor kikézbesítették. Korabeli feljegyzés szerint az uralkodó politikai vonatkozású rendeletét 1780. december 7-én Eötvös Imre debreceni nótárius pub138