A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1980 (Debrecen, 1982)
Történelem - Takács Béla: Debreceni inasok élete a XVI–XVII. században
tét, egy kisnicér béllett nadrágot". Az inas köteles volt mestere számára, illetve ennek parancsára mindenféle szolgálatot elvégezni. 22 Debrecen egészségügyében működtek közre a borbélyok és seb gyógyítók. Munkájuk a XVI— XVII. században inkább a gyógyítás területére szorítkozott, mert a Szabó Miklós főbíró által 1583-ban megszövegezett és Báthori Zsigmond erdélyi vajda által 1585-ben megerősített céhszabályzatukban alig találunk utalást a kifejezetten borbélyságra, mai értelemben vett fodrászatra vonatkozólag. A céhbe lépő legénynek például nem a hajnyírásban kellett megmutatnia tehetségét, hanem a különféle „falastrumok", vagyis kenőcsök elkészítésében, mert „Az Cheben állasról" szóló 4. artikulus ezt írja elő. Hogy hajnyírással, borotválással, fejmosással is foglalkoztak, erre csak az „Inas szegődtetésről" szóló 7. artikulusban, továbbá a borbély és sebgyógyító céh jegyzőkönyvében lévő „Inasok rendtartása" с fejezetben olvashatunk. Az inasok szegődtetéséről így rendelkezik a 7. artikulus: „Senki csak egy mester ember is az inast ennek az mesterségnek tanulására három esztendő alat be ne merje fogadni, az melyet ki töltvén es jol vigyázván, az inasok hozzajok illendő ruhákkal az ő érdemök szerint gazdajoktul meg ékesittetvén, ismét egy olloval, füsüvel es két borotvákkal meg ajándékoztatván, bocsáttassanak el, az jövendő fizetésért peniglen es bérért az inast fel fogadni minden el távoztasson, mert az külömben cselekedők az céh köz ládájában öt f orintal büntettetnek meg, ha peniglen valamelyik az meg irt három esztendő elöt urát el hagyná, es az varasból ki menne és az idő forgása után visza jüne, tehát esztendős szolgálattya is híjában lévén, az első uranal dolgozásra való jutalom az után adassék nekie". Említettük a debreceni borbély és sebgyógyító céh jegyzőkönyvét, amely 1647-tel kezdődően jórészt az inasok beszegődtetését foglalja írásba, ezen kívül az első oldalak szintén az inasokkal kapcsolatos szabályokat rögzítik. Ezek a rendtartások és a később megújított céhszabályzat mind arra látszanak utalni, hogy a borbélyoknak vagy sebgyógyítóknak szinte nem volt egyéb gondjuk, csak az, hogy az inasokat kordában tartsák, különböző módon fegyelemre szoktassák őket. Ehhez, mint később látni fogjuk, egészen elképesztő fenyegetéseket hoztak kilátásba. A céh jegyzőkönyvének első lapjain a következő szöveget olvashatjuk: „Az borbély aprodoknak, avvagy inasoknak ez az eö rendtartások. Az borbély mesterektül, az ceh rendelése szerént, hogy az eö urokat hiven szolgalyak, valahova őket az eö urok küldi, igazán szolgályanak és azt meg fogadják, morgás nélkül és az eö asszonyoknak is tartoznak valahova küldi szolgálni, szavokat meg fogadgyák, mint szintén uroknak. Az apródok peniglen mindenkoron othon kel lenni, az ura házánál, mert nem szolga az, valaki ot jár az hol eö akarja és az eö ura műhelyét tisztán tárcsa mindennel, valamint az műhely tisztasága kévánnya, medencéket, keszkenőket és egyéb szerszámokat. Ha pedig az legény az apródot tisztátalan helyre küldi, vagy lopásra, vagy egyéb tisztátalan dologra, ki az eö urának tisztessége ellen esnék, el ne mennyen, hanem az eö urának meg mondja. Ha az legény az eö ura müszerit pénznélkül elosztogatya, tartozik az urának be mondani. Ha az legény egy héten töb barattyanak kettőnél az fejét meg mossa pénznélkül, tartozik az apród az urának be mondani, ha az pénzt az pesselyben nem veti. Ha penig titkon az legény sebest kötőt vagyvalami kelevényest, hogy kitül eö neki ajándékot adnának, kit az eö ura nem tudna, tartozik az apród azt az eö urának be mondani. Hogy ha az műhelyben vagy az apród vagy az legény kárt teszen, az urának be kell mondani. Ha valami eladni való marhát hoznak az műhelyben, sem az legény sem az apród az ura hire nélkül nem szabad meg venni. Ha az legény az műhelyen kivül hál, az urának azt tartozik be mondani. Az mit az apród az uratul és aszonyátul oly dolgot hall, nem szabad azt az legénynek be sugallani, kiből háborúság történik. Ha az legény az urának és aszonyának tisztessége ellen való dologban rágalmazza és gonosz hirt, nevet költ hozzá, ezt az urának meg roondgya. 22 Módy György: Szappanfőzés és gyertyaöntés Debrecenben. Déri Múzeum Évkönyve. 1948—1956. 135—146. HBmL. Szappanfőző céh iratai. IX. 25. 1; 6. sz. 124
