A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

Görgey viszonylag ütőképes serege a bányavárosokban egyelőre eltűnt. Erdéllyel alig volt összeköttetés. A tiszai seregek pedig megrendülve húzódtak a három irányból közeledő császári seregek elől Debrecen felé. A kormánynak eddig úgyszólván egyetlen pénzforrása, a bankjegynyomda, az áttelepítés miatt egyelőre nem működött. A fővárosban összpontosított gyárak, élelmiszerraktárak és egészségügyi intézetek jó része, a még Pesten kibocsátott 1 és 2 forintos bankjegyek mintegy 2 millió forint értékű ércfedezetével együtt az ellenség kezébe került. A kormánynak a harc folytatásához vajmi kevés erőtartalék állott rendelkezésére. Debrecenben volt a nemzeti ügynek egy maréknyi tántoríthatatlan híve.

26 Pestről sikerült a fegyver- és lőszergyárat, továbbá a bankjegynyomdát 20 000 ív papírral ide menekíteni.

27 Az állampénztár készlete 1 053 103,— frt volt

28 és érvényben volt az országgyűlés múlt évi eddig még ki nem merített felhatalmazása 61 millió forint értékű papírpénz kibocsátására, Mindehhez járult Debrecen és közvetlen környéke anyagi erejének még igénybe nem vett. része és a hit, amely sokszor csodákra képes. A kormány haladéktalanul hozzálátott a szervezés munkájához. Duschek pénzügyi államtitkár éjt nappallá tevő munkával felállította a ref. kollégium földszinti helyiségeiben a „bankógyárat" (így nevezték a debreceniek a nyomdát, amely a császáriak szóhasználatában a „Kossuth—Duschek-féle műhely" nevet viselte).

29 Hiába gúnyolódott a „Figyelmező",

30 ez nagy csapás volt az ellenségre nézve.

31 Röviddel ezután megtörtént a nagyváradi fegyveres lőszergyár, a felszerelési központ, valamint a nagybányai lőpormalom felállítása, amelyet még több más követett a felső-tiszai vidéken, ahol különben kardgyár is létesült.

32 A még magyar kézen levő országrészek és a kormány közötti összeköttetés, valamint a szabad és felszabadításra váró országrészek közigazgatásának és az onnan várt utánpótlásnak megszervezése, a hadigépezetbe történő minél gyorsabb és minél tökéletesebb bekapcsolása céljából a kormány legmegbízhatóbb híveit kormánybiztosokként küldte ki ezekre a területekre. A pénzzel bőségesen ellátott kormánybiztosokat anyagi vonatkozásban eleinte sok vád érte a békepárt részéről, de kétségtelenül ők voltak a kábultság e napjaiban a harci 26 A képviselőház jan. 9-i első ülésén 150 képviselő volt jelen {Faragó i. m. 184. s köv.) Ők sem voltak mind Kossuth pártján. 27 Faragó i. m. 198—199. 28 Lukács Béla: Az 1848—49-i pénzügy (Bp., 1871) 91—92. 29 A pesti Károly-kaszárnyában felállított bankjegynyomdát két gép kivételével, amelyek jan. 3-ig dolgoztak, dec. 30-án szedték széjjel. Január 4-én indult el a vonat a gépekkel Szolnokra. Onnan 200 szekér szállította a nyomdát Debrecenbe. A nyomdai munkások térdig érő hóban, téli ruha nélkül, gyalog kísérték a szállítmányt. Útközben a kiélt falvakban még élelemhez is nehezen jutottak. Az utolsó gépek kísérői már alig tudtak egy falatnyi maradék kenyeret és egy-két sült krumplit kapni — ahogy a korabeli feljegyzések mondják. Tizenkét napi szünet után mégis üzemben volt „Kossuth kedvenc instrumentuma" (Wiener Zeitung, 1849. I. 5.), a Presse Wien 1849. nov. 18-i számában használt kifejezéssel „a forradalom oly óriási kifejlődésének főeszköze", a bankjegynyomda. {Faragó i. m. 183. 282, 204. Szabó: A küzdelem szervezése, 133. és Zemplényi Lajos: Kossuth bankjegynyomdáinak menekülése Debrecenbe. Gazdaság III. évf. 24. sz. 1948. dec. 15. (1464—1470.) 30 Faragó ismerteti a császári hadak által megszállt Pesten megjelent félhivatalos „Figyelmező" с újság cikkét, amely szerint „a papírpénznek bősége ott (ti. Debrecenben) iszonyú lehet, mert nemcsak az innen elcsempészett 20 000 ívnyi 5 és 100 forintos banknóta elfogyott már, hanem ott is oly szorgalmatosan folytatták a pénzcsinálást, hogy végre még azon papirosból is kifogytak, amire ama jegyeket kellett nyomatni. Most már 30 krajcárosokat nyomtatnak közönséges papírra s ezeket bizonyára addig fogják nyomatni, amíg a debreceni, nagyváradi és más, vidéki boltokban arra való papirost kaphatnak. Szegény magyar! lesz mit megváltania még hetvenedik unokádnak is." {Faragó i. m. 198—199.) 31 A Temesvárer Wochenblatt 1849. febr. 3-i számában így ír: „Die Revolution ist nur so mächtig geworden, weil sie Geldmittel, unbeschränkte Geldmittel besass." {Faragó i. m. 201.) 32 Szabó i. m. 27., Horváth i. m. II. 229. 11 Déri Múzeum évkönyve 161