A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Descartes és Debrecen
Wolff tanulmányozásában is, bár könyveit már külföldön megvásárolta, s olvasását megkezdte. Még Bernből, 1735. november 18-án írta ugyanis Becknek: „Nam de discenda Mathesi, illa sublimiori pergő, legoque praecipue Wolfium et Newtonum." 53 Most 1739. április 1-én arról tudósítja barátját „Quod otii superest, praeter sacra exercitia legendo consumo. Praeterea jam dudum magnus me amor Physicae Experimentalis, [ ] ut vocant, itaque nunc cum vacat, eius modi libros lego in quibus et Wolfianos; qui Auctor mihi vehementer sane placet". 54 Egy év múlva pedig ezeket írja: „De Wolfianis scriptis quod quaeris recte divinasti. Mathesin ejus primum a me magni fieri tamquam consummatissimum et cedro dignissimumque tum Physicam, ceu et a Cartesii somniis et a Newtonianorum adfectata ignorantia alienam, sed preaeterea et Leibnitzii Theodicea magnopere mihi piacúit, ceu maximé verő similem et Deo sane quam dignam complectens, rerum Metapnysicarum explicationem: certam enim esse non dico, Wolfii autem Metaphysica scripta nondum perlegi, quamvis non semel inspexerim." 55 Később még kéri Becket, hogy Wolff Curae Phililogicae in Novum Testamentum с. művét, valamint az Elementa Matheseos lausanne-i két kötetes kiadását szerezze meg számára. 58 A wolff-i tanokban való előrehaladásával egyenes arányban nő a kartezianizmustól való elfordulása. Láttuk, már 1739-ben „Descartes-i álmokról" beszél, 57 később pedig „nuda et steril is" (csupasz és terméketlenének nevezi „ab ipso Cartesio constitutam Philosophiam". 58 Descartes-ellenes felfogása azonban legélesebben Tőke István nagyenyedi tanárnak 1736-ban Szebcnben kiadott Institutiones Philosophiae Naturalis Dogmatico-Experimentalis stb. című tankönyvének lapjai közé kötött tiszta lapokon találhatók 59 . Tőke könyve, mint címéből is látnivaló s tartalmából méginkább, a kartéziánus dogmatikus — idealista fizikát és a kísérleti fizikát igyekszik egy kalap alá hozni, amint azonban eljárásból kiviláglik, a kísérletekkel inkább az előbbit igyekszik igazolni. Maróthi éppen ezt az eljárást teszi legtöbbször szóvá a maga megjegyzéseiben, és több helyen élesen kikel a kartéziánus fizika ellen. Pl. mindjárt a 2. lap után Tőke ama megállapításával kapcsolatban, mely szerint: „Ennek a módszernek a szerzője Cartesius, aki teljesen távol állt a szektás elfogultságtól," — így kel ki: „csak a régi szekták elfogultságától állt távol Cartesius, ő maga azonban minden tekintetben egy új szektának a feje lett. Tehát igen nehezen viselte el, ha valaki eltért tőle, amint levelei hirdetik. Ez a szektás szellem még élesebben kiviláglik Cartesius legtöbb követőjénél. Számukra szentségtörés kétségbevonni bármit, amit Cartesius szentesített. Tehát a megtalált gyümölcsök helyett szívesebben élnek dodonai makkon" (2—3. 1. § 14.). Másutt is, részleteiben is élesen cáfolja pl. a kartéziusi fizika olyan megállapításait, hogy a kiterjedés a testek lényege, mivel ez a testek minden sajátságát magába foglalja (10. 1. § 15.)vagy pl. azt, hogy üres tér nem létezik (14. l.§ 1.), s leszögezi, hogy éppen a tér az, aminek csak kiterjedése van. A testek végtelenig való oszthatóságának descartes-i tanával kapcsolatban a fogalmak (infinitum-indefinitum), tisztázását kívánja, s ezt mindjárt meg is cselekszi az infinitezimálás számítás elvei alapján (16. 1. § 8.), végül pedig megjegyzi :„Ha a testek emez elemeiről (azaz a legapróbb részekről — tőlem) sikerülne kísérletek útján (nem pedig álmodozással) valami biztosat megtudni, akkor közelebbi bepillantást nyerhetnénk a testek természetébe, ami eddig sűrű felhőbe burkolózott előttünk" (ugyanott). Itt a kísérleti bizonyítékok igénylése mellett mintha az atomfizika sejtelme is felvetődnék 53 Lengyel—Tóth I. 73. 54 Lengyel—Tóth II. 72. 55 Lengyel—Tóth II. 77. ; ' 56 Lengyel—Tóth II. 90. 57 Lengyel—Tóth II. 77. 58 Lengyel—Tóth II. 87. 59 A könyv nagykönyvtári jelzete: 0, 481. Hogy a szövegek közt található bejegyzések Maróthi Györgytől származnak, azt Jakucs Istvánnak a könyvben található s Csepregi (Frick) József törvényszéki hites írásszakértő véleményére támaszkodó megállapítása mellett magam is tanúsíthatom, aki Maróthinak minden elérhető kéziratát láttam eredetiben vagy fotókópiában. De az íráson kívül Maróthira vall a megjegyzések stílusa és szelleme is, melyek teljesen egybevágnak J. Chr. Beckhez írott leveleiben kifejezett észrevételeivel, gondolataival. 432
