A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Descartes és Debrecen

Ianoknak s a tanárt és egész tanulói sereget merőben ártatlanoknak tartották. A vádlók közül némelyeknek megbocsátott a tanár, némelyeket az illető traktusok büntessenek meg, az ezentúli alaptalan vádlók örökre letétetnek."

9 Zoványi szerint ugyan a vád Szilágyi Tönkő cocceianizmusára vonatkozott, de tekintve a cocceianizmus és kartezianizmus közötti szoros összefüggést, a támadás nyilván Szilágyi filozófiai tanításait is érintette volna.

10 Hogy azonban a kartéziánus-cocceianus gondolkodás mennyire nem állt ekkor távol a debreceniektől, a vád elutasításán s a vádlók quasi megbüntetésén kívül legjobban mutatja az, hogy pár év múlva Szilágyit 1699. szeptember 27-én a krasznai zsinaton 125 szavazattal püspökké választották, úgy hogy a püspökség mellett tanári „hivatalát" is megtarthatta

11

. Hogy tanítványai is tisztában voltak azzal, hogy Szilágyi a kartéziánus filozófiát tanítja nekik, s méghozzá nem minden hatás nélkül, mutatja talán legnagyobb tanítványának, a későbbi kitűnő kartéziánus filozófusnak, Apáti Miklósnak a Vita Triumphans c. műve 21. lapján tett vallomása: „Verum memini me audivisse olim Debrecini in Pannónia a Cla. D. Martino Sylvano Praeceptore nostro in Philosophicis Subtilissimo: qui ignorat Cartesium fuisse Logicum, adeat eius Methodum et Meditationes, experietur eum fuisse Logicum, quod et ipse compertus sum"

12

. Tehát Sylvanus-Szilágyi Descartes Methodusához és Meditationeséhez utasította hallgatóit. Ennek a hatásnak, Szilágyi harminc évi tanári működésének, továbbá a hollandiai egyetemek befolyásának, ahol Szilágyi jelesebb tanítványai kivétel nélkül megfordultak, — köszönhető, hogy a 18. sz. fordulóján Debrecenben a tanárok, lelkészek, orvosok sorából több kiváló kartéziánus tudós emelkedik ki, mint bárhol másutt az országban. Ilyenek: Debreczeni Király István, Huszti Szabó István, Karmaczi Vári Mihály, a már említett Apáti (Madár) Miklós, Sződi Pastoris István. De valószínű, az ő tanításának és természetesen a későbbi hatásoknak az eredménye az is, hogy a századfordulón jelentősen megszaporodik azoknak az orvosoknak a száma, akik a debreceni Kollégiumból indultak el az orvosi oklevél megszerzése felé. Része lehetett Szilágyi Tönkő és tanítványai hatásának abban is, hogy Debrecen városa (ami akkor az egyházat is jelentette) 1704-ben felállítja a Kollégiumban a második „filozófiai", azaz természettudományi tanszéket is, ami a tanszékek sorában negyedik lett. * *• ш A descartes-i filozófia magyarországi s így debreceni elterjedésére is a hollandiai egyetemek voltak a legnagyobb befolyással. Már Komáromi Csipkés is Hollandiában ismerkedett meg a kartezianizmussal, hiszen 1650-től 1653-ig kilenc hónapi angliai tartózkodást (1652) leszámítva, Utrechtben tanult, s az utrechti egyetem volt az első, amely szinte törvényesítette a kartéziánus filozófiát azzal, hogy 1638-ban, tehát egy évvel a Discours sur la Methode megjelenése után tanszékére ültette Henry Rénerit (1593-1639), Descartes személyes hívét és legelső tanítványai egyikét

13

. Komáromi ott tanulása idején pedig (1652től) Jan de Bruyn (1620-1675) tanította a fizikát ugyanott szintén kartéziánus felfogásban

14

. S bár mint tudjuk, a hódítás nem ment egész simán, igaza van Paul Hazard francia történésznek, mikor azt írja: „Hollandia egyetemei egymás után nyitották meg kapuikat a descartes-i tanoknak. Leyden és Haag, Amszterdam, Utrecht és Franeker, magyar diákok magyar földbe ültetik — Descartes halála után (1650) egy fél évszázadra tanítványai ott ülnek majdnem minden európai katedrán. A század végén Descartes a király!"

15

. i 9 Tóth Sámuel: Adalékok a tiszántúli reformált Egyházkerület történetéhez (h. és é. n. 1885) 160. 10 Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti lexikon (a továbbiakban: Zoványi; Bp., 1977) 606. 11 Tóth Sámuel i. m. 76. 12 „Jól emlékszem, hogy egykor Magyarországon, Debrecenben a nagynevű Szilágyi Mártontól, aki a filozófiában igen éles elméjű tanárunk volt, hallottam: aki nem ismeri el, hogy Cartesius milyen logikus (következetes) volt, az forduljon az ő Methodusához és Meditationeséhez, s akkor rájön, hogy logikus volt, amit magam is tapasztaltam." 13 Turóczy-Trostler József: Magyar Carteziánusok (Bp., 1933) 10. és Bán Imre: Apáczai Csere János (Bp. 1958) 118. 14 Bán Imre i. m. 119. 15 Idézi Fábry Zoltán: Hazánk, Európa című kötete 111. lapján (Bp. 1967) 422