A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Descartes és Debrecen
Tóth Béla Descartes és Debrecen Dolgozatunk nem óhajtja teljes mélységében feltárni Debrecen és a kartezianizmus viszonyát*.annak csupán vázlatát adja; fő célja két, tudományunkba beszivárgott tévedés kiigazítása. Áz első ezek közül ugyan már nagyjából tisztázódott; ti. Molnár Aladárnak ama megjegyzéséről van szó, hogy a kartéziánus filozófiát Maróthi György honosította meg Debrecenben. 1 Zemplén Jolán ugyanis főleg Szilágyi Tönkő Márton s más debreceni professzorok munkásságával kapcsolatban kimutatta, hogy a kartezianizmus sokkal régebbi keletű Debrecenben, s már a XVII. század végén uralja a debreceniek gondolkodását, 2 a másik tévedést viszont ő követi el, amikor azt írja, hogy „Hatvani talán az első protestáns vagy legalábbis kálvinista—fizikus, aki szakít a Debrecenben igen erős kartéziánus hagyománnyal 3 ". Ti. Maróthi volt az, aki szembe fordult a descartes-i tanokkal Debrecenben, s elindult a wolffi filozófia útján. Quod est demonstrandum... A kartezianizmusról tudomásunk szerint Komáromi Csipkés György tesz legelőször említést Debrecenben. Judiciaria Astrologia с 1665-ben megjelent munkájában 4 . Mikor ugyanis művében felsorolja, hogy kik hittek és kik nem hittek az asztrológiában, megjegyzi, hogy „a kartéziánusok szerint — semmi igazság nincs az egészben". Valójában azonban a descartes-i filozófia Szilágyi Tönkő Márton (1642—1700) munkásságával jutott uralomra Debrecenben. Ebből a szempontból a legnagyobb jelentőségű az ő Philosophia ad usum Scholarum praesertim Debrecinae applicata c. Heidelbergben 1678-ban kiadott műve 5 . Igaz ugyan, hogy munkájában nem igen hangoztatja Descartes 1 Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században (Bp., 1881), 478. 2 A magyarországi fizika története 1711-ig. (Bp. 1961) 298—302. (A továbbiakban: Zemplén I.) 3 A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp. 1964) 95. (A továbbiakban: Zemplén 11.) 4 RMK I. 1023. 33—34.1. De lehet hogy ismerte a descartes-i filozófiát már Budai B. István is, aki 1655-től 1657-ig volt kollégiumi tanár, 1679-től pedig debreceni lelkész. 1653-ban Utrechtben egy De quantitate с értekezést adott ki. Utrechtben ekkor már nagy múltja volt a kartezianizmusnak. Előzőleg itt tanított Henry Réneri (Renerius, 1593—1639), s Henry Le Roy (Regius, 1598—1679), Budai idejében pedig Jan de Bruyn (1620—1675), a neves kísérletező fizikus, aki 1652-ben lett az egyetem tanára. 5 RMK III. 2899. Adatunk van rá, hogy Szilágyi először Zürichben próbálta „Sein »Philosophisches Tractat«" kinyomatni, „wurde jedoch verboten" (Zürich, Zentralbibliothek, MsL 408), valószínűleg kartezianizmusa miatt. A kéziratot egyébként Gyöngyösi István és „Johannes Köhti" (?) debreceni diákok vitték 1675(?)-ben Zürichbe (Ugyanott, MsL 408, Ms Car.L 232). Ez is mutatja, hogy a mű a kiadás événél jóval előbb kész volt, illetve azt a debreceni Kollégium tanulói már jóval korábban hallották Szilágyi előadásain. A Praefatio 11. v. lapja szerint a munka „in fieri quasi, et in nudiori Minerva (készülőben és nyersebb kidolgozásban) már 1673-ban Johan Ludovicus Fabritius heidelbergi teológiai tanár kezében volt (egy Vásárhelyi György nevű „Transylvanus" vitte ki hozzá), aki azt 1674. március 19-én kelt levelében kiadásra méltónak ítélte: „Ceterum vehementer gaudeo, quod sana ista ratio Philosophandi, quam in praeclaro isto opere adhibuisti, in finibus Turciae et Hungáriáé fautores inveniat." Véleményét, a nyomtatásra vonatkozólag megírja Zürichbe, „Joh. Hen. Hejdegerus Teologus"nak is: „Impressio Philosophici Systematis, a Facultate nostra Philosophica permissa est. Nemo hie editioni intercedet. Nobis enim 27* 419
