A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: „Lakodalmasok” – Holló László lakodalmi témájú képei
színek határozzák meg 14 . Az uralkodó kontraszt a tiszta krapplakk és a többféle sárga keverésével nyert sárga szín ellentéte. Tiszta színek (eltekintve a házfal tiszta ultramarinkék árnyékától) csak a csoporton belül fordulnak elő. Ragyogásukkal, mélységükkel teszik hangsúlyossá az őket hordozó formákat. A tört színek elsősorban az ég, a talaj formáira jellemzőek — de megjelennek a tiszta színek között is, azok ellenpontjaként. (A színek törését elsősorban a rokon színek — sárga-narancs, kétféle kék —, és a magukbanvéve ellentétes színek keverésével éri el a festő. Előfordul a hideg-meleg és a világos-sötét ellentétek keverése is, mind a fénnyel teli mind az árnyékos felületeken. A fehérek megtörésére szinte minden színt használ, vegyesen, egy-egy ecsetvonásban többet is — és a tiszta színeket szívesen „fakítja" fehérrel. Komplementereket soha nem kever, csak egy helyen tör meg egy fehéret naranccsal és kékkel.) Színritmust fokozó erő a hideg-meleg értékek furcsa váltakozása. A melegségi fokozatok meghatározásánál két tényezőt kell figyelembe vennünk: a két szélsőértéket és a szomszédos színek hatását. Az elsőről már volt szó (narancs illetve kékes-zöldes-szürke, sötét ultramarinkék); ha pedig a szomszédos színekkel való kapcsolatukban nézzük meg az egyes domináns színek viselkedését, láthatjuk, hogy ez egyáltalában nem egyértelmű. Hiszen a legvilágosabb fehéres formák melegnek hatnának a közéjük kevert sárga és a domináló kék környezetük miatt, de a fehérbe kevert kék festék szemcséi és az arcok barnás-vöröses foltjai a hideghatás felé taszítják azokat. Mivel ezek a nagy és melegsárga forma két oldalán helyezkednek el, inkább a hideghatásuk érvényesül. Ugyanígy ingadozik a nagy krapplakk formának — a menyasszony ruhájának — melegértéke. Ez a fajta furcsa ritmusú egyensúlyban tartás (vagy éppen „ingadoztatás" ?) a két szélső értéken kívül majd minden szín hidegmeleg hatásában érvényesül. Nem mondhatjuk azt, hogy a háttérben az előtérrel szemben a színek hidegérzete dominál — ami a távolság illúziót erősítené —, bár az igaz, hogy itt a melegnek tekinthető színek hatása gyengébb, mint az előtér figuráin. De ez a különbség nincs akkora erejű, mint a háttérben a tiszta színek hiánya, vagy a tonális viszonyok mélységérzetet keltő hatása. Ami viszont a színek melegértékének távolságteremtő erejét gyengítette, éppen az válik előnyére a kép színdinamikájának erősítésében, a színbeli feszültségek fokozásában. Mert éppen a színek melegértékének ez a labilitása, ingadozása, folytonos mozgása az, ami a kép színritmusát fölpörgeti, heves dinamikus ritmussá fokozza. A formák mozgásrendszerének dinamikáját erősíti a kép színstruktúráján túl a faktúra is. Tisztán érvényesülnek az olajfestés sajátosságai, jól látszik, hogyan viselkedik az ecsettel falemezre vastagon felrakott festék. Látszanak benne az ecsetszálak nyomai, az ecsetnyom szélén kis pereme van a foltnak, néhol festékcsomók domborodnak. A festék sok helyen töltésszerűen kiemelkedik az alap síkjából, és hozzájárul a foltok határozottabbá vagy bizonytalanabbá tételéhez, ahhoz, hogy mennyire egyérteműen határolódik el egyik forma vagy részletforma a másiktól, és a maga tényleges fény-árnyék játékával hozzájárul a formák plaszticitásához. Legrögösebb a festék a legerősebben megvilágított foltoknál és a hozzájuk kapcsolódó árnyékos foltoknál (a menyasszony fátylán és mindhárom nőalak ruházatán, a bokrétán), míg a legnagyobb összefüggő sötét formáknál egyértelműen sima az ecsetjárás, nem látszanak festékcsomók. Holló elsősorban ecsettel fest, de van, ahol a tubusból közvetlenül az alapra nyomja a festéket, vagy a felrakott festékfoltot az ujjával alakítja. Fest prímán és lazúrosán, tiszta és tört színekkel. A színeket megtöri a palettán vagy a festő alapon való keveréssel, a különböző színfoltok egymásra festésével. Van úgy, hogy egyszerre többféle festéket vesz fel az ecsetjére, és így egy ecsetnyomban egymás mellett húzódnak a különböző színek. A festékfoltok karakterét és irányát az ecset mozgatásával, az ecsetnyom tulajdonságainak hangsúlyozásával adja meg — látszik, hol teszi rá az ecsetet az alapra, merre és mekkora lendülettel kanyarítja, hol nyomja oda a lemezre és hol emeli fel —, és ezt nem leplezni igyekszik, hanem kiaknázni a spontán és a természetes formák karakterének kialakításában. Holló Lászlónál mindig fontos szerepet játszik képi alakjainak jellemzésében a festékfelhordás, az ecsetkezelés, az ecsetnyom. A lakodalmas menet — figuráin a festék vastagságának tapintható plaszticitásával — szinte kézzelfogható közelségbe kerül hozzánk: még tapintásunkkal is a képi dráma részeseivé válhatunk. Az emberi figurákon maguk az ecsetnyomok is mintha élővé válnának: hatásuk által a lakodalmi menet már nem különböző 414
