A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Művészettörténet - Sz. Bíró Katalin: „Lakodalmasok” – Holló László lakodalmi témájú képei

azoknál (2. ábra). Még erőteljesebbé teszik az előtér egyféle lépték szerint festett, szorosan zárt csoportot alkotó figuráinak függőlegességét, összetartozását, és elkülönülését a környezeti-háttéri elemektől, eltávolítva ez utóbbiakat a csoporttól. Éppen ellenkező hatást kelt, a csoportnak a többi elemhez való tartozását erősíti meg az, hogy a baloldali talajfolt vonala a figurák részletformái mentén, a csoporton belül is folytatódik, a jobboldali fa görbületéig, és hogy a jobboldali párjának meghosszabbításával nem a látható horizonton, hanem a virágcsokor színben és formában is hangsúlyos középpontjában találkozik. Ugyancsak a csoport összetartását és kiemelését szolgálják a formaelemek találkozási pontjai vagy vonalai mentén húzható szerkezeti vonalak. A legnyilvánvalóbbak a menet első két párját egy csonkagúlába összefoglaló egyenesek (3. ábra). A gúla csonkításának síkját a figurák fejét összekötő egyenesek, az alap síkját pedig az alsó megvilágított formák mentén húzható egyenesek határozzák meg. A gúla balszélen kibővíthető úgy, hogy a harmadik nőalakot is magába zárja. A csoport tagjait határoló, függőleges felé hajló ferde egyenesek az egyes figurákat egy-egy háromszögbe foglalják. Ugyanezek a vonalak két vagy három figurát közrefogva egy-egy gúla éleinek tekinthetők. Nyolc ilyen gúlát is megrajzolhatunk, de ezek csúcsa mindig kívül esik a kép felső szélén. Ez a háromszögön-gúlán alapuló szerkezet a mű „leolvashatóságát" segíti. De a festő nemcsak a képépítés egyenesei mentén vezeti a néző szemét, hanem a csoporton belül és a csoport körül húzható görbék, oválisok, majdnem-körök és ívek mentén is. A kisebb íves szerkezeti vonalak csak a figurák részletformáit foglalják magukba. így, az egész csoportot magukbazáró legnagyobb befoglaló formák utórezgéseiként, azok körkörösségét erősítik hasonló jellegükkel, s ezzel a csoport tagjainak egybetartozását erősítik. A néző tekintetét a csoportra vonják, s nem engedik onnan elkalandozni. Maga a menyasszony bokrétája, amely a figurák stabil, szervesen egymáshoz épülő, szögletesebb jellegű formaelemeitől már részletformáiban is eltérő, hagyományosan virágszerű benyomást kelt, nem más, mint egy szabálytalan ovális forma. Ennek jobbszélétől kiindulva két körszerű vonal húzható a figurák világosabb és sötétebb 2.ÁBRA 409