A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Természettudomány - Szathmáry László: A Déri Múzeum bronzkori csontvázleleteinek embertani vizsgálata
25=arcus zygomaticus, 26= processus marginális, 27= fossa canina, 28= orrgyökérmagasság, 29=orrgyökérszélesség, 30=orrhátmagasság, 31=orrhátszélesség, 32=orrpofil, 33= spina nasalis anterior, 34=apertura piriformis, 35=sulcus subnasalis, 36=állforma, 37= a foramen mentale helye, 38=torus mandibularis, 39=fossa digastrica, 40=mandibulaalak, 41=harapás, 42=fogazati anomália, 43=centralis trema, 44=foramen supraorbitale, 45 = crista sagittalis, 46=sutura metopica, 47=os bregmaticum, 48=os interparietale, 49=os incae, 50=ossa vormiana. Clavicula 51=tuberculum conoideum, 52=tuberositas. Scapula 53=a cavitas glenoidalis formája, 54=margo anterior, 55=incisura glenoidalis, 56=redőzöttség, 57=margo vertebralis, 58= acromion—alak. Humerus 59=processus supracondyloideus, 60=perforatio fossae olecrani, 61= tuberositas deltoidea, 62=a fossa olecrani formája, 63=a margó lateralis formája, 64=az epicondylus medialis formája, 65=az epicondylus lateralis formája, 66=diaphysiskeresztmetszet (Hrdlicka). Radius 67=tuberositas, 68=az incisura ulnaris formája, 69=crista interossea, 70=capitulumforma, 71 = diaphysiskeresztmetszet (Hrdlicka). Ulna 72=olecranonprofil, 73=incisura trochlearis, 74=caputforma, 75=crista interossea, 76=diaphysiskeresztmetszet (Hrdlicka). Femur 77= trochanter tertius, 78= crista hypotrochanterica, 79=fossa hypotrochanterica, 80=görbület, 81=diaphysiskeresztmetszet (Hrdlicka). Tibia 82=tuberositas, 83=a condylus lateralis formája, 84=diaphysiskeresztmetszet (Hrdlicka). Egyéb postcranialis lelet nem volt. A hamvasztott csontvázleleteket Gejvall (1948), Camps (1953), Kloiber (1956), Lisowski (1956), Chochol (1958, 1961), Breitinger (1959), Schaeffer (1960), Grimm—Theis (1964), Brothwell (1965), Nemeskéri és Harsányi (1968) elemzési szempontjai, kvalitatív kategóriái szerint vizsgáltam. A részletes eredmények a következők. 1. Hortobágy (Debrecen) — Halászlaponyag A Hortobágy folyó keleti oldalán fekvő halászlaponyagokat 1924-ben Zoltai tárta fel Az egyik laponyagban 170 cm mélyen okkerrel leszórt melléklet nélküli csontváz feküdt, amely a kora-bronzkori okkersíros kurgánok kultúráját reprezentálja {Zoltai 1925, 1938, Kalicz 1968). A leletből csak a töredékes agykoponya került múzeumi megőrzésre. A sexualisatio jellegzetes vonása az indifferens nyakszirti régió. Neme férfi. A koponyaalkat neolitikusra emlékeztetően robosztus, melyre a nagy abszolút méretek a jellemzők. A koponyafal vastagsága a lambda mellett és a falcsonti dudoron 8 mm, a bregma pont mellett 5 mm, az inion pontban pedig 14 mm. A dolichokran koponya szembetűnően hosszú, szélessége közepes {Hug 1940). A transversalis ív is nagy. Aristenkephal. Amennyire a meglevő méretekből következtetni lehet, az arckoponya szélességére is a nagy méretek a jellemzők. A legkisebb és legnagyobb homlokszélesség egyaránt a „széles" tartományba esik. Klasszikusan eurymetop; feltételezhetően protomediterrán — Cro-magnonid variáns. (1. táblázat) 2. Sárrétudvari — Balázshalom 1910-ben Zoltai zsugorított helyzetű temetkezést tárt fel ezen a helyen. A váz mellett vörös festék volt {Zoltai 1911, 1915, Kalicz 1968). Az okkersíros kultúra e lelőhelyéről a koponya került múzeumi megőrzésre. Sexualisatiója kifejezetten hypermasculin. A középhosszú, keskeny agykoponya dolichokran, magas, hypsikran, akrokephal, aristenkephal. A koponyaalap rövid, a homlok keskeny. Az agykoponya ívei mezo-variációjúak. Hyperleptoprosop, hyperlepten, hypsikonch, camerrhin, ortognath. Jellegzetessége, hogy a maxillán mindkét oldalon számfeletti incisivus található. Atipikus nordoidvariáns. (2. táblázat) 40
