A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Talaj-coleopterológiai vizsgálatok a téglási Angolkertben 1979

mesterségesen kialakított Pinus silvestris állomány és a 100 éves tölgyfákat is tartalmazó, a természeteshez közelálló Convallario-Quercetum roboris állomány különböző mikroklima­tikai és ökológiai viszonyaiban kereshetjük. A fenyő erdő egy széljárta homokbuckán van. Fekvése északnyugat. Nem sűrű állo­mány. Ennek megfelelően a talaj vízháztartása szélsőségesebb, az erdő mikroklímája ke­vésbé kiegyenlített. A lehulló fenyőtűkből képződő avar, illetve a később kialakuló humusz pedig a savanyú pH-értékek felé tolja a talaj kémhatását. Ezek a körülmények nem kedvez­nek a talajlakó bogárfauna kialakulásának, annak ellenére, hogy a dombtetők kivételével a talajt vastag mohapárna borítja; bár ez a tény is lehet negatív ökológiai faktor. A tölgyesben az erdő állománya zártabb. Sűrű cserjeszint és lágyszárúszint alakult ki. Az erdő északnyugati fekvésű, de dombok közötti, magas talajvíz állású területen nő. A nyirkos talaj, ami valaha még mocsaras volt — erre utal a kotusodás — a Coleopterák szempontjából igen kedvező élőhely. A zárt erdőállomány pedig hűvösebb és kiegyenlítet­tebb mikroklímájával szinte vonzza a vagilis állatokat. Ezek az eltérések nagyrészt magyarázzák a két aktivitási görbe közötti különbségeket. Nem tudjuk egyelőre azt a hirtelen és igen nagymértékben bekövetkezett Carabida­inváziót táplálkozásbiológiai és ökológiai okokra teljes mértékben visszavezetni, ami 1979 júliusában a tölgyes gyűjtőterületen történt. Különösen a mértéke volt igen nagy. A kérdés megválaszolására újabb gyűjtéseket tervezünk. A két vizsgálati területen gyűjtött fajok kvalitatív és kvantitatív eredményeinek értéke­lése a következőkben foglalható össze: 1. A fenyő erdőkben a legmagasabb dominanciájú fajok minden hónapban a különböző dögbogarak voltak. 2. A tölgyesben áprilisban és májusban, valamint szeptemberben a dögbogarak és a holyvák voltak dominánsak; míg június, július és augusztusban az úgynevezett „kis" Cara­bidák érték el a legmagasabb dominancia értékeket. Részletesebben kifejtve: A fenyvesben Áprilisban: az Acrolocha striata Grav. 83,33%-os dominanciát ért el. Májusban: a Silpha carinata Hbst. 45,71%-os dominanciájú. Júniusban: a Silpha carinata Hbst. 26,95%; Necrophorus vespilloides Herbst 19,13%; Necrophorus vespillo L. 14,78%; Catops watsoni Spence. pedig szintén 14,78%-os értéket ért eh Érdekes, hogy ekkor a növényevő és a cserjeszintre és a lombkoronaszintre jellemző Cantharis rustica Fali. és a Cantharis nigricans Müll., valamint a Cantharis obscura L. is bekerültek csapdáinkba, igaz dominancia értékük alacsony volt. Júliusban: a Silpha carinata Hbst. 24,44%, a Necrophorus vespilloides Herbst. 14,44% és az Oeceoptoma thoracicum L. 15,55% dominancia értékeket ért el. Augusztusban: a Necrophorus vespilloides Herbst. 76,11%-os dominancia értékre szö­kött, a Silpha obscura L. pedig 13,43%-ot ért el. Szeptemberben: a Necrophorus vespilloides Herbst. 29,41%-os és az Oxytelus rugo­sus F. holyva faj 31,37%-os dominancia értékei a legmagasabbak. A tölgyesben: Áprilisban: az Acrolocha striata Grav. holyva faj 44,44%-os maximális dominancia értéket ért el, de a Pterostichus oblongopunctatus F. dominancia értéke is magas: 33,33%. Májusban: az Oxytelus rugosus F. 26,38%, a Catops watsoni Spence. 16,66%, a Sta­phylinus erythropterus L. 15,27% dominancia-értéksorrend alakult ki. Júniusban: a Catops watsoni Spence. 20,23%, az Oxytelus rugosus F. 17,85%, a Staphylinus erythroptherus L. 14,28%, a Staphylinus caesareus Cederh. 10,71% és a Pte­rostichus vulgaris L. ugyancsak 10,71%-kal szerepelnek. Júliusban: a holyvák számértéke lecsökken, a legmagasabb dominancia értékeket a Pterostichus vulgaris L. 36,80%, a Pterostichus niger Schall. 34,30%, a Pterostichus anthra­cinus III. 19,54%, fajok érik el. Augusztusban: a Pterostichus niger Schall. 49,10%, a Pterostichus vulgaris L. 29,26%-os értéket ér el. Szeptemberben: ezen a területen is a dögbogarak válnak dominánssá; így a legmaga­3 Déri Múzeum évkönyve 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom