A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben

„Van ugyan egy felette régi indiai könyv, a melly egész Ázsiában dicséretes, a mellyet az arabsok Calila wa Demna-nak hívnak, és a mellyet majd minden európai nyelvre fordítva találunk." „Ennek az egész napkeleten felette híres könyvnek szerzője, azt mondják, Bidpai volt, egy indiai philosophus, és Dabselemnek, az indusok királyának, és Pórusnak, kit N. Sándor győzött meg, successorának barátja."

247 — kezdi az erről szóló említést. A későbbiekben kiderül, hogy a perzsa és török fordításokról is a kor színvonalának megfelelő ismeretei voltak, de a magyar hagyományra nem céloz ez alkalommal. A külföldi mesehagyománnyal való kapcsolata is folyamatosnak vehető. A már említett fabulák közül is Az oroszlán és a szamár Lessing egyik fabulájának fordítása; ezen kívül olaszból is fordított fabulákat.

248 Verseghy Ferenc is írt meséket. Ezek azonban túlnyomórészt fordítások, átdolgozások. Nyelvük azonban mindenképpen friss és eredeti.

249 Ismerünk olyan verset is tőle, amely népi ihletettségű.

250 Ezek között nemcsak a legterjedelmesebb, hanem a legfigyelemreméltóbb is „A baktai paraszt" című, a szamarával városba menő ember történetének hosszadalmas hexameterekben, de nem minden elevenség nélkül való feldolgozása. Ez ugyan minden ízében egyéni, mégis népi átvételnek, tárgyfeldolgozásnak látszik, a kutatók legalábbis nem akadtak közvetlen forrására.

251 Kortársának, Endrődy Jánosnak 1798-ban, majd másodízben Pesten, 1801-ben megjelent Költeményei, munkái is tartalmaznak 27 mesét. Ezek azonban csak kisebb részben eredeti alkotások, és ezek sem népinek mutatkoznak.

252 1800tól írt meséket Kis János. Összesen 11 fabulát adott ki. Működését maga jellemzi A' tyúk és a' smaragd с verse két sorával: „Mesém nem új, sok száz könyvben meg vagyon, /Versem változtatta csak külső formáját." Munkáit a kor nagyra becsülte, mégsem jelentékeny alkotások ezek.

253 Még inkább ez a helyzet Andrád Elek Mesés költeményeiben (1807) foglalt alkotásokkal. Ezeknek nagyrésze ugyan nincsen meg a korábbi gyűjteményekben, mindazáltal egyéni és nem népi alkotások.

254 A korban egyre inkább ez lesz a követendő ideál: az egyéni alkotások igénye. Ha fel is tűnik egy-egy régibb típusú munka — mint például épp 1815-ben, Debrecenben „Az indiai bölts, vagy miként lehet az Ember boldog e társaságos életben melyeket valami régi Brahman hagyott írásban" címen Cs. J. (Szinnyei szerint Csányi János) munkája, amely voltaképpen nem más, mint a Bidpai és Lokmán tanulságainak egybeszedése,

255 — ez egyre inkább elvétve található csak meg, a voltaképpeni igény az eredeti alkotásoké. Ezek sorában időben és jelentőségre is legelső Fáy András fabuláinak gyűjteménye. Fáy András már 1807-től foglalkozott a mesével, de évtizedekig bővítgette azokat, míg végre mindüket megjelentette.

256 Maga írja, hogy nem felel meg ugyan mindenben Lessing teóriájának, de hát nem is kell minden mesének ezópinak lenni. Az ezópi mese — Fáy helyes véleménye szerint — az emberiség gyermeki korában keletkezett, allegorikus voltát a zsarnokság ténye hozza magával. Most azonban már nincsen szükség erre a burkolt formára.

257 A mesék fogadtatása általában a boldog elragadtatás volt, szinte mindenki halhatatlanságot jósolt Fáynak.

258 Fáy meglehetősen tudatosan készült szerepére, jól ismerte ko247 Uo. 1064. 248 Kálmán 34. 249 Ember 29—31. 250 Verseghy 149. 251 Uo. 164—7. 252 Kálmán 37. 253 Ember 32—4. 254 Kálmán 39—41. 255 Horologium 43. 256 Ember 34—6. és Kálmán 52—4. 1807. Bokréta. 1818. A friss bokréta. 1820. Meséi és aphorismái. 1820. II. kiadás, mindkettő Bécsben. 1825. III. kiadás, Pesten. 1824. Megnyeri a Marczibányi-díjat. 1825. Újabb eredeti meséi és aphorizmái. 1828. II. kiadás. 1843. Összes mívei (I—

II. kötetében a mesék.) 1874. Újabb kiadása. 257 Major 43. 258 Kálmán 55. 318