A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Néprajz - Voigt Vilmos: A folklór és az irodalom kapcsolata a magyar állatmesékben
A gyűjtemény bevezetésében a fordító igen magas fokú tudatosságot árul el, amikor a betűrejtvény megfejtésekor a görög és magyar betűk egybevetéséről szól. Magában ebből is láthatnánk tudós ember voltát és a fordítás bizonyos mérvű csínnal, gonddal való elkészültét. 201 A gyűjtemény Beöthy szerint 1774-ben másodszor is megjelent volt. 202 Népszerűségét jelzi a későbbi gyűjteményekkel való kapcsolata is. A gyűjtemény mesemagyarázatai között számos szólást, közmondást tartalmazó akad. Ilyen tekintetben — különösen, ha a sokszorta rövidebb ajánlások terjedelmét vesszük tekintetbe — arányaiban még Heltai fabuláinál is gazdagabb forrás a gyűjtemény. 203 Ezek közül egynémelyik verses formájú. Hogy ez nem véletlen, azt bizonyítja az ilyen magyarázatok aránylag meglehetős száma, valamint az, hogy ezeknek nagy része a szabályos Balassi-strófát mutatja, 204 noha egynéhány más formájú is előfordul. 205 Mivel az eddigi gyűjteményekben csak Pesti meséinek végén olvashatunk verses affabulációt, ezek pedig arra nem hasonlítanak, sem tartalomban, sem formában; a verses magyarázatok feltűnését csak két módon tehetjük meg: vagy feltételezzük egy ránk nem maradt olyan gyűjtemény meglétét, amely mindvégig verses meseértelmezéseket tartalmazott; vagy pedig azt fogadjuk el, hogy éppen ez volt az első ilyen gyűjtemény. Az utóbbi esetben az nehezíti a hihetőséget, hogy ha ez a helyzet, miért csak ezeket a meséket látták el verses értelmezéssel. Ez egyszerű módon nem érthető. Az előbbi magyarázat sem tisztázza teljesen a kérdést: hiszen a verses fabulák gyűjteménye és a prózaiaké együttvéve ad egy meglehetősen sztereotip módon következő sorrendű gyűjteményt. Ez a kérdés számunkra nem döntő fontosságú, mindazáltal nem értéktelen, mivel éppen az ilyen mesezárókban találni a legtöbb népnyelvi elemet. Talán az ilyen verses magyarázatok-értelmezések keletkezésének egynémely körülményére is jobban fény derülne, ha ezt a viszonyt sikerülne tisztázni. Az egyik ilyen értelmezésnek a korabeli szólást és a kéziratos szerelmi költészetet érintő formái („bolondság embernek Mézet üveg által nyalni, Ollyan szekér után futni, ki nem akar várni, és nem kíván fel-venni." 206 ) arra mutatnak — a jelen esetben a nem tökéletes formában is — hogy ez a forma mennyire eleven és alakító tényező lehetett.Különösen akkor válik fontossá egy-egy ilyen adat értékelése, ha figyelembe vesszük korabeli szólásainknak, ritmikus közmondásainknak hirtelen nagy voltát. Nem lehetetlen, hogy ebben az esetben sem egyedi furcsaságról, hanem általánosabb gyakorlatról lehet szó. Erre mutat az is, hogy a vers voltát érzékeltetik a központozással, illetve a nagybetűs kezdetekkel is. (Ha nem is bizonyítható teljességgel, hogy a nagybetűs kezdet pusztán ennek jelölésére keletkezett volna, annyi mégis bizonyos, hogy az írásmód nem vét a ritmus ellen és a sorbeosztást gondosan megóvja.) A kor érdeklődésére mindenképpen jellemző az is, hogy éppen a már említett 1774-i évben megjelenik egy latin Phaedrus is, éppen Kolozsvárt (Phaedrus: Fabularum Aesopicarum libri V. Claudiopoli. 1774.). Ez a gyűjtemény minden bizonnyal iskolai célokat szolgált, mint az ugyanebben az évben megjelent debreceni társa is (Phaedrus: Fabularum Aesopiarum. 1774. Debrecen). A kettő közti összefüggés nem tisztázott. 1776—77-ben más ezópusi gyűjtemények jelentek meg Kolozsvárt. Ezek sokban az eddigi fejlődés betetőzésének és folytatásának nevezhetők. A két gyűjtemény nagyszámú, összesen 450 mesét tartalmaz. Egymással is összefüggnek, mindazáltal mindegyiken világosan látható, hogy Heltai ismeretében és annak hatása alatt keletkeztek. 207 A két gyűjtemény közül az első a „Külömb-külömbféle auktoroknak Görög és Deák Nyelvből most újra Magyar nyelvre fordíttatott Meséik, melyek rövid szóval Esopus Meséinek (mivel ő volt a fő feltalálója és gyakorlója ezeknek) mondattatnak. Az 1776. esztendőben." A munka 249 la201 Ezopusnak százötven meséi 40j. 202 Beöthy I. 145. és Ember 3. 203 Ezopusnak százötven meséi, 5, 67, 69, 71, 79, 83, 86, 87, 94, 99, 101, 102, 104, 112, 114, 123, 125, 127, 128, 137, 141, 143, 154. 204 Uo. 81, 84, 103, 109, 130, 133, 149, 173, 176; ugyanez elrontva: 91, 131. Beöthy ezzel kapcsolatban Beniczky Péter ritmusainak hatását tételezi fel. (L. 210 j.) 205 Ezopusnak százötven meséi 152, 160. (Ezeket is fel lehet azonban szövegváltozatnak is fogni. Ez esetben azonban a verses mivolt elhalványodásának kétségtelen jele.) 206 Uo. 113. 207 Major 20. 313
