A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: Talaj-coleopterológiai vizsgálatok a téglási Angolkertben 1979

IV. Családsorozat: DIVERS1CORNIA — Különbözőcsápú bogarak 26. Család: Cantaridae — Lágybogarak 39. Cantharis obscura L. Európában és Szibériában elterjedt faj. 40. Cantharis rustica Fali. Európai elterjedésű faj. 41. Cantharis nigricans Müll. Észak- és Közép-Európában elterjedt faj. 33. Család: Elateridae — Pattanó bogarak 42. Selatosomus cruciatus L. Észak- és Közép-Európában, Szibéria középső részein, Észak-Amerikában elterjedt faj. 43. Agriotes pilosus Panz. Közép-Európában elterjedt faj. VI. Családsorozat: LAMELLICORNIA —Lemezescsápúak 83. Család: Scarabaeidae — Ganéjtúrók 44. Geotrupes stercorosus Scriba. Európában elterjedt faj. 45. Onthophagus ova tus Latr. Európában, Szíriában elterjedt gyakori faj. összegezve: a gyűjtött 45 faj, 21 nem, 4 alcsalád, 7 család, 4 családsorozatot képviselt. A kapott adatok értékelése Az 1979. évi gyűjtéseink eredménye: 1603 darab Coleoptera a téglási Angolkertből. Ez a nagytömegű bogár-anyag 4 családsorozatba, 7 családba, 4 alcsaládba, 21 nembe és 45 fajra oszlott a meghatározások után. A 45 fajból hármat alfajra is meghatároztunk. A földrajzi elterjedés jellemzőit vizsgálva megállapítható volt, hogy az összes gyűjtött fajok 24,44%-a palearktikus elterjedésű. 28,88% Európában és Szibériában elterjedt. A fajok 46,66%-a pedig Európa különböző részein él. Az európai elterjedésű fajok közül csak Európában él 57,10%. Az európai mediterránban 4,76%. Az elterjedési területe a pontusi részekre is átnyúlik a fajok 9,52%-ának. ÉszakEurópában is honos a fajok 4,76%-, ugyanez mondható a Kelet-Európa felé orientálódó fajok százalékáról is (4,76%). A Közép-Európában elterjedt fajok 19,04%-át képviselik az európai elterjedésű fajoknak. A Carabus hungaricus hungaricus F., melyet területünkön két példányban sikerült begyűjtenünk, Kárpát-medencei endemikus fajnak, illetve alfajnak tekinthető. Kaszab (1952.) véleménye szerint, az erdős sztyepp korszakból (postglaciális) maradt fenn — tipikusan a sztyeppfauna tagja, mely morfológiailag jól elválasztható a Kárpátokon kívüli területeken élő alfajoktól. A hungaricus alfaj a helyi orografikus-klimatikus tényezők következtében — amelyekre a Carabus fajok nagy része rendkívül érzékeny — morfológiailag is megváltozott, s így megindult az önálló fajfejlődés útján.

5 A bogarak aktivitási görbéit vizsgálva a két, bár egymástól nem nagy távolságban (mintegy 800 méter) levő gyűjtőterület eredményeit tekintve, lényeges eltéréseket figyelhetünk meg. 1. A tölgyesben az aktivitási görbe maximuma egy hónappal később, júliusban van. 2. A tölgyesben az aktivitási görbe majdnem ötször magasabb, mint a fenyvesben. 5 Kaszab Zoltán: Bátorliget bogár-faunája — Coleoptera. In.: Bátorliget élővilága (Szerk.: Székessy Vilmos, Budapest, 1953) 209., 210. 30