A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Szűcs Ernő Zoltán: Egy százötven évvel ezelőtt született debreceni orvos életújta

Számtalan formában vett részt a közéletben. Alapítótagja volt az egyre tekintélyesebb debreceni Orvos-Gyógyszerész Egyletnek, amely 1869-ben alakult és hatósugara rövidesen több vármegyére terjedt ki.

19 Ennek ülésein mindig a közegészségügy előmozdítása érdekében szólalt fel, és az ilyen irányú kezdeményezéseket pártolta. Szülővárosának előrehaladásáért igen élénk aktivitással dolgozott és ezért minden áldozatra kész volt. Alapítótagja volt ugyancsak az 1872-ben alakult „Tisza" Biztosító és Jelzálogbanknak, amely az alakuló közgyűlésén beválasztotta a választmányi tagok sorába.

20 Ennek létrehozása nemcsak Debrecen hiteléletének hiányosságán akart javítani egy újabb pénzintézet alapításával, hanem az osztrák tőke által egyedül uralt biztosítási ügylet területén akart létrehozni magyar vállalatot. Ezzel óhajtották megakadályozni az alapítók, hogy az amúgy is tőkeszegény magyar gazdasági életből a biztosítási ügyletek hasznát a külföldi tulajdonú vállalatok kivonják. Éppen ezért kétszeresen fájdalmasan érintették azok a támadások majd mellőzések (kórház-igazgatói megbízás megszűnése), amelyek politikai álláspontja miatt érték. Ezek a keserűségek és csalódások igen nagy mértékben leverőleg hatottak érzékeny egyéniségére és az 1878-as országgyűlési választások alkalmával különösen kiéleződött harcok után visszavonult a politikai élettől, és mint már utaltunk rá eddig végzett munkaköreiről sorban lemondott. Ettől kezdve csak magán praxisának és családjának élt. A baráti köréhez tartozók örömmel észlelték, hogy a törékeny alkatú, de eddig mindig határtalan energiával dolgozó Pallay Miklós egészségi állapota a túlfeszítettség megszűnése után, szemlátomást javult. Miután visszavonultsága miatt kevésbé volt kitéve az újabb és újabb idegi izgalmaknak, egészséges humora, kedélye ismét a régi lett. Azt is megállapították róla, hogy ebben a felfrissült állapotban olyan lendülettel dolgozott, hogy talán soha sem folytatta orvosi munkáját nagyobb odaadással, rugalmasabb agilitással és fáradhatatlanabb kitartással, mint éppen életének alkonyán. Idővel azonban e fellángolás ellenére a korban való előrehaladás természetszerűen magával hozta testi gyengülését. Életének utolsó éveiben már gyengélkedett, betegeskedett. A betegségével együttjáró szenvedések ellenére sem hagyta el magát, és bámulatos szívóssággal és törhetetlen lelki energiával állt ellen a betegségének. A tőle megszokott pontossággal látogatta utolsó napjaiban is betegeit, pácienseit. Az akkori magatartására így emlékezett vissza később a már általunk idézett Dr. Popper Alajos: „Egy ilyen alkalommal találkoztam vele — ... — megálltunk az utcasarkon és hosszabb beszélgetésbe ereszkedtünk. Részvétteljesen kérdezősködtem hogyléte, egészségének mostani állapota felől. Halk, ... mélabús hangon azt felelte nekem: „Beteg vagyok, édes barátom nagyon beteg; de talán mégsem annyira beteg, mint fáradt: testi erőm fogy nap-nap után, de ami mindent túl él bennem, az a munkaszeretet, a kötelességtudás, a kötelességérzés szent tüze — ... -— amely még most sem tud, vagy nem akar kialudni bennem. Hadd menjek azért betegeimhez. Isten áldjon meg!"

21 Ezek csak a barátnak szánt szavak — ha már így mondta el a visszaemlékező —, valószínűleg e kiváló, sokoldalú ember leglényegesebb vonásait őrizték meg számunkra, a pontosság, a lelkiismeretesség a saját személyi érdekeinek teljes alárendelése a kötelességnek, a hivatásnak, a gyógyító munkának. E néhány gondolattal óhajtottunk egy kiváló, sokoldalú emberi egyéniségnek emléket állítani születésének százötvenedik évfordulóján.

22 19 Dr. Zelizy: id. mű 917. 20 A Debrecenben alakult „Tisza" Biztosító és Jelzálog Bankról. Debrecen, 1872. 21 Emlékbeszéd 16. 22 Dr. Pallay Miklós 1901. november 9-én halt meg. 201