A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május
Két gép kivételével május 29-én szétszedték a nyomdát is és május 31-én a „bankógyár" visszaindult Pestre. Sajnos ez az intézkedés a pénzellátásban, különösen az apróbb címleteknél újra súlyos zavarokat okozott. 209 A kormánynak bankjegytartaléka az induláskor éppúgy nem volt, mint Debrecenbe érkezésekor. A megfizethetetlenül drága időből legalább 10 nap újra elveszett s ezt a veszteséget a szabadságharc végéig többet nem tudták behozni. 210 Kossuth június 4-én hagyta el Debrecent, legfényesebb sikereinek színhelyét. Búcsúlevelével 20>Q0.— forintot juttatott a debreceni jótékony intézmények támogatására és közölte, hogy a Szolnok—Debrecen közötti vasútvonal építésének azonnali megkezdése iránt intézkedett. 211 Miután a kormány az anyakönyvtár helyiségeinek kivételével a Kollégium épületét teljes egészében használta öt hónapon át, Duschek pénzügyminiszter az épület kiürítésekor megfelelő bért és helyreállítási költséget akart az iskolának kiutalni. Erről azonban az igazgatótanács lemondott „dicsőséget helyezve abba, hogy a nemzeti mentő munka színhelye Debrecen és különösen főiskolánk lett, e dicsekvést egész nagyságában átérezve s az utókornak örökségül hagyva, távol van attól, hogy kisszerű számítással, követeléssel álljon elő, inkább a haza megmentésére s a szabadság kivívására mindent feláldozni késznek nyilatkozik." 212 A pénzügyminiszter azonban nem volt hajlandó arra, hogy a virágzó intézettől „bármi vagyoni illetőséget elvonjon." A ref. Kollégiumnak 8000.— ft bért és helyreállítási költséget utalt ki, természetesen Kossuth-bankóban. 213 A város, amelyben székvárosságának öt hónapja alatt példás volt a közrend, 214 amennyire a hadi események engedték, újra elcsendesedett. Rövid idő múlva azonban ismét Debrecenen át vezetett a hadak útja. Először a Tiszát Tokajnál átlépő cári seregek elől menekülő polgári lakosság özönlött ide. Utána Korponay ezredes szervezte a népfelkelést, majd Cseodajev orosz tábornok büntető csapata sepert végig a városon. Augusztus 2-án dőlt el végleg Debrecen sorsa. Görgey Vámospércsen át Arad felé vonuló seregének Nagy Sándor József tábornok vezetése alatt álló jobb oszlopa és Korponay népfelkelői a Köntös-gátnál súlyos vereséget szenvedtek Paskievics herceg seregétől. Aznap este befejeződött Debrecenben a szabadságharc. A várost gazdaságilag teljesen tönkretették ezek az újabb megpróbáltatások. Élelmiszeres takarmánytartalékát már a téli és tavaszi igénybevétel eléggé kimerítette. Környéke a nyáron hadtápterület volt, majd hadszíntérré vált. Július 2-án érkezett Debrecenbe az orosz elővédhadtest parancsnokának, Cseodajev tábornoknak feltétlen meghódolást követelő parancsa. A következő nap pedig a Péterfia utcán bevonult a városba és egyúttal körül is zárta azt az egész hadtest. Cseodajev 43 000 részlet, egyenként harmadfél fontos (l 1 / 4 kg) kenyérnek, 67 db vágó marhának és nagy mennyiségű abrak- és szálastakarmánynak azonnali kiszolgáltatását vetette ki sarcként a városra és azután is minden napra ugyanilyen mennyiségű élelmiszernek a készentartását követelte. A sarc megfizetését a Nagytemplom és az összes városkapu előtt felállított 18-18 ágyú, illetve a mellettük égő kanóccal szolgálatot teljesítő tüzérek biztosították. 215 209 A hadsereg zsoldfizetése megakadt. Az okot Kossuth így adja meg Bemnek az erdélyi vezér egy júliusi pénzigénylésére válaszolva: „Ön 800 000 forintot kér 30 és 15 krajcárosokban. Kérem felszámítani, hogy erre 9 600 000 nyomás szükségeltetik, mi mellett, emberi kezek által (gőz nem használható) csak 20 sajtó dolgozván s egy perc alatt 10 nyomás történhetvén, éjjelnappal dolgozva 35 nap kívántatik csak ez összegre! De ez az összeg havi kiadásunknak csak tized része!" (Faragó i. m. 266.) 210 Görgey István szerint „semmit sem akad fönn Kossuth a pénz dolgában akkor, ha... a pénzsajtót Debrecenben megszakítás nélkül működteti és nem szedeti széjjel." (Faragó i. m. 255.) 211 Emlékajándék e vidéknek — ahogy az AH nevezi (55. sz. 1849. V. 31.) 212 AH 60. sz. 1849. VI. 12. 213 Faragó i. m. 184. s köv. 214 Debrecenben nem fordultak elő kihágások és példás rend uralkodott. Úgy látszott, mintha a polgárok magok tűzték volna ki a rendfenntartást maguknak feladatul. A katonai őrség a majdnem 160 000 főre szaporodott lakossághoz képest alig volt említésre méltó számban, mert alig volt egy zászlóaljnyi és egy lovas századnyi mindössze. (Gelich i. m. II. 229.) 215 Horváth i. m. III. 204, Gelich i. m. III. 555. Szabó i. m. 38—39. HBmL Kjkv 2. 264/1849. VII. 3 187
