A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május
államjegyek kibocsátását is, amelyeknek nagyobb címletei újabb váltási nehézségeket okoztak s a közönséget az ércpénz maradványainak is elrejtésére indították. Az ilyen folyamat pedig szükségszerűen a pénz értékromlásához vezet. Jól tudta ezt Kossuth is, azért határozta el még Pesten 30 és 15 krajcáros kincstári utalványok kibocsátását. Ezek kinyomtatásához azonban csak Debrecenben, a berendezkedés első napjaiban kezdtek hozzá. 167 A nyomda kis teljesítőképessége miatt azonban a szükséges mennyiséget sohasem sikerült előállítani. A Kereskedelmi Bank már említett január 26-i utolsó pénzküldeménye, a 142 118.— frt értékű 1 és 2 frt-os bankjegy, csak átmeneti enyhülést jelentett. Az állami pénzverde áttelepítése a veszélyeztetett Felvidékről a biztosabb tiszai tájakra sok időbe került. Kossuth különben sem volt az ércpénz veretesének barátja. Bár intézkedett magyar feliratú 12 és 6 krajcáros réz- és ezüst pénzek előállítása iránt, azon a véleményen volt, hogy háború idején a kormány naponta milliószámra verethetné a húszasokat, az mind eltűnnék az emberi gyarlóság miatt, amely alól még ő maga sem ment. 168 Ezért szinte megnyugtatásként közölte a Házzal, hogy „az ércpénz forgalombahozatalával óvatos lesz." 169 Ércpénzben 1849-ben összesen 290 055.— frt folyt be az államkincstárba. Ebből a kormány — mint láttuk — elsősorban a külföldi kiküldetések és beszerzések költségeit fedezte. Néha-néha katonákat is jutalmaztak ércpénzzel. A kincstárba bevételezett ércpénz mennyiségből is csak 104 355 frt volt az arany, a többi kisebb részben ezüst, nagyobb részben 6 és 3 krajcáros váltópénz volt. Ezen nincs mit csodálkozni. A bányászat éppen csak pangott, és az erdélyi bányák jövedelme nem is állt a kormány rendelkezésére. 170 Az aprópénzhiányt tehát papírpénzzel kellett volna megoldani, de az ehhez szükséges papír külföldről jött és a hadi helyzet lehetetlenné tette a folyamatos szállítást. Az említett váltási nehézségek szükségképpen lenyomták a százasok árfolyamát, mert ezekkel apróbb tételeket nem lehetett fizetni s emiatt senki sem akarta elfogadni azokat. Debrecen város minden pénzigényléshez odafüggesztette a toldatot: „lehetőleg apróbb címletekben." A kormány azonban az igényelt összegnek csak felét-harmadát utalta ki kisebb címletekben, a többit pedig százasokban. 171 A városi tanács minduntalan kénytelen volt kölcsönért és előlegért a pénzügyminisztériumhoz fordulni, mert már az 1848-as események kiürítették a pénztárt és a rendes bevételek a kiadásokat nem fedezték. Duschek pénzügyminiszter áprilisban a kiadások fedezetére a kormánytól előlegül kapott 90 000 frt elszámolására hívta fel a várost. 172 A város számadási éve akkoriban november 1-vel kezdődött és október 31-vel zárult. Az 1847/48 és az 1848/49 számadási év bevételei és kiadásai a következőképpen alakultak: 1847/48 1848/49 számadási évben Bevétel 397 582,~33~ft 363 978,02 ft Kiadás 359 239 , 21 ft 335 826,13 ft Maradvány 38 343,12 ft 28 151,89 ft 167 A 30 krajcáros kincstári utalványok január 21-én, a 15 krajcárosak febr. 4-én kerültek forgalomba (Faragó 185.) 168 Kossuth a képviselőház január 9-én tartott első ülésén, mikor a 15 és 30 krajcáros kincstári utalványok kibocsátásáról tárgyaltak, felszólalt: „.. .valahányszor az országban háború volt... az ércpénzt az emberek el szokták tenni... Nem mondom, hogy magam is nem estem volna ebbe a gyarlóságba, hogy eltettem volna az ércpénzt és ha nem tettem el, csak azért nem tettem, mert valóban nincs mit eltenni." (KL 48/49. IV/2. 38. sz. irat.) 169 Lukács i. m. 126. 170 Uo. 94—95. 171 HBmLTjkv 63/1849. I. 14., 80/1849. I. 15., 642/1849. III. 5., 654/1849. III. 6. stb. 172 Uo. 973/1849. IV. 20. A tanács az összeggel már márc. 2-án elszámolt, de okmányok csatolása nélkül. A pénzügyminiszter az okmányok csatolása céljából küldte vissza az elszámolást, de — ameddig a tanácsi jegyzőkönyvekben ennek az ügynek a sorsát követni lehet — a végelszámolás nem történt meg. 179
