A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

hogy á vászon- és posztóanyagot két hét alatt feldolgozzák, holott a szabóműhely munkaereje félig sincs kihasználva.

89 Ezért aztán Lukács, aki a műhellyel nyomon követte a sereget és már akkor Pesten települt, amikor a kormány még Debrecenben volt, rendelkezéseit tovább is szorgalmasan küldözte a város címére. Május 21-én a — már pesti — ruharaktárba felrendel „minden színű posztót, vásznat, posztó- és vászonkészleteket, bőranyagokat, kész bakkancsokat és huszárcsizmákat, sapkákat, csákókat", hogy azokat „illendő árért készpénzfizetés mellett" átvegye. Egyúttal a városi tanácstól jelentést kér a szóbajövő iparosok létszámáról és mindegyik iparágból két-két kiküldött Pestre utazását hagyja meg, hogy ezek ott felvegyék a rendeléseket. A tanács a kért jelentést elküldi, de kísérletet tesz arra, hogy iparosait a Pestre utazástól mentesítse és szerény, de komoly szavakkal ecseteli a rendelkezésre álló gazdasági erők nagymérvű hanyatlását.

90 Szemere Bertalan miniszterelnök azonban belügyminiszteri minőségében elrendelte a felszerelési biztos rendeletének haladéktalan teljesítését.

91 Rövid idővel azután (június 10-én) Lukács már újra utasítást küldött az elöljáróságnak, hogy a csizmadiák egy hónap alatt 2000 huszárcsizmát állítsanak elő saját anyagból. A kormánybiztos csak a szükséges talpbőrt utalta ki.

92 A fehérnemű-ellátás a felsőruházat és lábbeli készítésnél is lassabban ment. E részben állandó jelleggel igénybe kellett venni a város lakóinak „hazafiúi buzgalmát és készségét." Bár a Közlöny naponta az önkéntes fehérnemű-adományok tömegét nyugtázta, márciusban mégis annyira megakadt a fehérneműellátás, hogy Kossuth maga volt kénytelen a várost felszólítani, hogy 24 óra alatt minden családtól 2 pár kész fehérneműt, vagy 1 lepedőt s egy vánkoshajat térítés ellenében, de szükség esetén rekvirálással is szedjen be. A város kiküldöttéi e feladatot házról-házra járva teljesítették.

93 A hadsereg ellátása körébe vág Kossuthnak a lőszergyártással kapcsolatos két rendelete is. Az egyikben Debrecen lakosságát arra szólította fel, hogy minden felesleges papirost szállítsanak Váradra tölténykészítéshez.

94 A másikban pedig már mint kormányzó-elnök különösen a Tiszántúl háztulajdonosait szólította fel, hogy a „hajlék szentségét" bizonyos mértékig sértő, de a lőporgyártáshoz szükséges salétrom felkutatásával járó „ház-túrást", azaz udvaraikon a salétrom kitermelését ne akadályozzák.

95 Az élelmezési helyzet sok gondot okozott minden hatóságnak. A készletek fogytak, a kereslet fokozódott, ami az árak ugrásszerű emelkedését vonta maga után. Felbukkantak a nyomor vámszedői, az üzérkedők is, akik szinte mesterségesen hajtották fel az árakat. A gazdag Debrecenre egyre nehezebb napok következtek. Az ohati felügyelő, Kovács István, március 14-én azt jelentette: „Itt a drágaság nagy, a kenyér, szalonna, disznóhús maholnap ritkaság lesz."

96 A kormány a drágaság elleni küzdelembe eleinte nem avatkozott bele. Ezt a feladatot a helyi hatóságokra, illetőleg a kormánybiztosokra bízta, akik mindenütt a maguk szájaíze szerint láttak hozzá a kérdés megoldásához. Szemere felsőmagyarországi kormánybiztos 89 Szabó: A küzdelem szervezése. 184. 90 A város iparostársadalmának a fejlődéséről különben érdekes képet kapunk, ha a tanács e jelentésének (HBmL Tjkv 1177/1849. V. 21.) számadatait összehasonlítjuk Szűcs Mihály: A Debreczeni Első Takarékpénztár ötvenéves története 1846—1896. с művében (Debrecen, 1896.) található, a XIX. sz. elejére vonatkozó adatokkal. Eszerint 1849-ben a városban gombkötőmester és segéd van szabómester és segéd van szíjgyártómester és segéd van váltószabó mester és segéd van csizmadia mester és segéd van cipész mester és segéd van 91 HBmL Tjkv 1240/1849. V. 31. 92 Szabó i. m. 63. 93 КL 48/49. TV/2. 433. sz. irat 94 HBmL Tjkv 307/1849. II. 4. 95 Felhívás és rendelet a salétromtermelés ügyében (6045/K. sz. 1849. IV. 28. Megjelent Közlöny 93. sz. 1849. V. 1. és KL 48/49. V. 86. sz. irat) 96 HBmL Tjkv 411/1849. III. 14. 10. volt 37 99, volt 97 59, volt 49 87. volt 50 435, volt 751 24, volt 12 169