A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)

Történelem - Neubauer Pál: Debrecen szerepe és feladatai a Kossuth kormány gazdasági és pénzügyi politikájában 1849. január–május

néznie azzal a lehetőséggel, hogy Debrecen is elesik, mielőtt ott be tudna rendezkedni és meg tudná szervezni nemcsak az ellenállást, hanem a múlhatatlanul szükséges ellentámadást is.

20 Az országra nehezedő katonai válsággal egyidejűleg az országgyűlést mély politikai válság gyötörte. A békepárti ellenzék Batthyány Lajos grófnak, a lemondott miniszterelnöknek a vezérlete alatt az országgyűlés legfontosabb feladatát az uralkodóval történő kibékülés lehetőségének a felkutatásában látta. Ennek érdekében indítványozta Batthyány az országgyűlésnek a Debrecenbe költözést kimondó ülésén egy békeküldöttség menesztését az osztrák sereg fővezéréhez, Windischgrätz herceghez s esetleg magához a királyhoz is. Az országgyűlés az indítványt el is fogadta s miközben a háborús kormány Debrecen felé tartott, az országgyűlés küldöttsége Bicskére indult a béke lehetőségeit kipuhatolni. Debrecenbe pedig szilveszter óta jöttek véget nem érő karavánban a menekülők és a menekített intézmények. A Nagytemplom előtti tér óriási szekértáborhoz hasonlított. A város falai már elég nagy tömegű idegent fogadtak be, mikor a Piac utcai kapuőr 2265. sorszám alatt 1849. január 7-én délután 1 órakor Kossuth érkezését jegyezte be naplókönyvébe. Ebben a pillanatban vált Debrecen öt nehéz hónapra a lét vagy nemlét mesgyéjére érkezett ország fővárosává. Ekkor még nem tudta, csak sejthette, hogy a háború anyagi terhe ezentúl jó ideig úgyszólván csak a Tiszántúlra és itt is aránytalanul nagymértékben rá fog nehezedni. A harctéri helyzettel sem lehetett tisztában, de Pest feladása és a menekülők hírei eléggé táplálhatták benne a félelmet egy leküzdhetetlen ellenséges támadástól. Kossuth azonban, akinek kezét már rég nem szorították a „ministeri collegialitás béklyói"

21 és aki ezekben az időkben szinte a kormánnyal volt azonos,

22 mindent tisztán láthatott és mindent nagyon jól tudhatott. Nem a tények erejét mérlegelő államférfiúi higgadtság, hanem a nép lelkének húrjain mesterien játszó, a lelkesedés csodatévő erejében rendíthetetlenül bízó népvezér eget ostromló hite szólt az alighogy ide érkezett Kossuth szózatából Debrecenhez, amely ekkor nyerte a neki annyiszor bűnül felrótt és annyi későbbi szenvedést okozó büszke nevet.

23 A Honvédelmi Bizottmány, majd az ideiglenes nemzeti kormány fennállásának legeredményesebb öt hónapját töltötte Debrecenben. Ezt az öt hónapot gazdasági szempontból három részre oszthatjuk. Az első hat hét a pillanatnyi szükség parancsolta, egymástól független, ad hoc intézkedések sorozata. A magyar seregek egyesülése és a hadihelyzet bizonyos megszilárdulása adta meg a lehetőséget a második időszaknak az ipari termelés fokozását, szervezettebbé tételét célzó, a hadviselés érdekeit minden elé helyező rendszeres gazdasági intézkedéseire. Ezeknek eredménye volt a Budavár bevételével végződő diadalmat tavaszi hadjárat. A harmadik időszakot a győzelem légkörében a fegyverek további sikereis és a békésnek hitt jövőt egyaránt megalapozónak szánt rendszabályok megalkotása jellemzi. II. Debrecenben a kormány az első napokban szinte lehetetlen feladatok megoldása előtt állott. Hír az ország többi részéből alig jött. A mi jött, rossz volt.

24 Tapasztalnia kellett, hogy a bizonytalan helyzet, az ennek nyomán felburjánzó kishitűség és a pénzhiány következtében „szinte minden keresetág fennakadva van".

25 20 „S hogy ez akkor nem történt, bizonyára nem saját erőnknek, hanem egyedül az ellenséges vezérek hibáinak és mulasztásainak vala köszönhető." Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harcának története. I—

III. (Pest, 1872) II. 227. 21 Farkas Lajos—Radó Géza: Kossuth és a szabadságharc hadiipara. Századok. 86. évf. (1952) 3—4. sz. 688—730. 22 Szabó: A küzdelem szervezése. 120. 23 „íme én a nemzet nevében Debrecen városát a magyar szabadság őrvárosának nyilatkoztatom s az országgyűlést és a kormányt a debreceniek becsületérzésének rendíthetetlen sziklájára helyezem" (AH 2. sz. 1849. I. 7.) 24 Szemere Bertalan felső-magyarországi kormánybiztos jan. 12-i kelettel így ír Kossuthnak: „A nép kimondhatatlanul megunta a háborút. Kifáradt. Elcsigázza a tél. Félti életét, mivel birtokos lett... Gyanakodó. A sok rossz hír leveri, elrémíti." {Szabó i. m. 56.) 25 HBmL Tjkv 1. kötet 261/1849. I. 31. 160