A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1979 (Debrecen, 1981)
Történelem - Szalay Emőke: Debreceni céhládák
találunk, mutatva, hogyan egyszerűsödött le az eredeti rozetta. Figurális ábrázolásai még merevebbek, mint az asztalos legények rajza. A lakatos láda geometrikus szalagdísze a mészáros ládára emlékeztet. A két mezőben itt már csak jellemző termékeket találunk. A berakás szerepe a klasszicizmusban fokozatosan csökken, jól mutatja ezt a kőmíves láda, ahol csupán az előoldalon találunk sima keretdíszítést, benne ívelt vonalú berakást. A csizmadia ládán tipikus empire stílussajátosságot tükröznek a fekete szín alkalmazása, a sarkokon elhelyezett oszlopok, az esztergált golyók. Itt már teljesen visszaszorult az intarziás díszítő mód, csupán vékony vonalként maradt meg. Külön csoportot képez négy zárszekrénnyel ellátott láda az 1817—18—28-as évekből. Közös jellegzetességük a sima felület, a fekete szín alkalmazása, a lemetszett sarkok. Három közülük — gubacsapó, kalapos, kalapos ifjúság ládája — valószínűleg egy mester munkája. Ezt bizonyítja teljesen azonos formájuk a lemetszett sarkokat borító deszkából kialakított hajló vonalú lábak, a fedél belső oldalán elhelyezett, feliratot tartalmazó világos falap, az azonos jellegű írás. A ládafia metszett éle is megegyezik, alatta a titkos fiók elhelyezésének a megoldási módja is azonos. A felsorolt jellegzetességek alapján a gubacsapó és kalapos ládát bátran tarthatjuk egy mester munkájának. A harmadik a kalapos ifjúságé, amely sarkai szintén lemetszettek, de alul profilált léc szegélyezi és külön pogácsalábakon áll. Azonban a felirat ennél is világos falapon fekete betűkkel azonos jellegű írással készült. Valószínű tehát, hogy ez a láda is az előbbiek mesterének a munkája. A legkorábbi 1817-es gubacsapó láda az egyetlen, amelyben az asztalos mester nevének kezdőbetűit is megörökítette, így annak feloldásával ezek a ládák mesterhez, Kornis Gáborhoz köthetők, aki 1806. dec. 29-én lépett be a céhbe. Az 1816—17-es években az I. classisba tartozott. 39 Kornis Gábornak a már említett fennmaradt asztalos remekrajzok között ismerjük egy golyóbis alakú varróasztalát, amely az egész korszak egyik legjobb munkája 40 . Ebben az időben a gubacsapó céh az egyik legnagyobb létszámú, legtehetősebb céh volt, nem véletlen tehát, hogy a kimagasló tehetségű mesterhez fordult a ládacsináltatás alkalmával. A következő 1818. évben pedig a kalapos céh számára készítette el a céhládát és a legénytársaság ládáját. A harmadik hasonló láda a magyar ácsoké 1828-ból, amely formáját tekintve az előzőket követi, azonban megmunkálása azonnal elárulja, hogy más kéz munkája, kevésbé igényes kivitelű. A kötélverők 1840-es ládája méreténél fogva is elkülönül a többitől, alakját tekintve is eltér a tipikus ládaformától. Inkább fiókos szekrényre, komódra hasonlít nagyméretű fiókjával. A sertésvágó hentes céh 1849-es ládája a korábbi céhláda megújítása, ahogyan felirata is megörökítette, belsejében is igényes kidolgozású. A pintérek 1850-es fényezett keményfa ládája, megjelenésével, kidolgozásával, viszonylag kevéssé díszített volta ellenére finom kivitelű, míg a fazekasok 1857-es ládája egyszerű darab. A ládák fedelét általában csuklóspántok rögzítik. Ezeket a XVIII. században a fedél belsejében és a hátoldal külső felén rögzítették. Az 1737-es láda egyszerű pántja még a XVII. századot idézi. Hasonlóan egyszerű a paplanos láda pántja, amelynek érdekessége, hogy csaknem teljesen körülöleli a ládát. Már kissé díszesebb a tímárifjúság ládájának pántja. Barokkos-rokokós a lakatos, sertésvágó hentes, szíjjártó láda vas, ill. ónozott vaspántja, ezek a legdíszesebbek. Hasonlóan szép a kerékgyártóké, amely a kerékgyártók jelvényét, a kereket foglalja magába. A XIX. században simavonalú, rozettás díszítésűek váltják fel a korábbi díszesebb pántokat. Ezek már teljesen a ládák belsejébe kerültek. A ládák között a függőlegesen mozgó tetejűek rögzítő vasai szintén változatosak. A legfinomabb az asztalosoké, míg a XIX. században itt is egyszerűsödés figyelhető meg, a legkésőbbieknél pl. csizmadia láda esetében, már egy díszítetlen vaslemezen mozog a fedél. A kulcspajzsokon ugyanazt a gazdagságot tapasztalhatjuk, mint a többi veret esetében. A korai daraboké — suszter, 1736-os láda — még egyszerű, esetleg háromszög alakú. Az asztalos láda kulcspajzsa valószínűleg később került rá, sima, teljesen díszítetlen szív alak39 Hajdú-Bihar megyei Levéltár IX. 2. 10. 40 Balogh István: Beregszászi Pál és a debreceni „rajzoskola" 1819—1856. Művészettört. Ért. IX. (1960.) 45. 141
