A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

funkcióját. Két nagyúr (Czobor Mihály és Szécsy György) meg szolgáik kísérik be Erdélybe Bocskai koporsóját. A bocskaiánus főurak azzal vigasztalódhatnak, hogy felprédálják Bocskai kincseit, amelyeket 13 szekéren vittek a temetési menetben.

26 Az új fejedelem pedig siet külpolitikailag is rendezni helyzetét. Február 19-én tájékoztatja Rudolfot megválasztásáról, természetesen jócskán változtatva a tényeken. Abban még jórészt igaza van, hogy Erdélyben Homonnai-ellenes volt a hangulat — abban azonban már nem, hogy a nagyvezér mellette s nem Homonnai mellett foglalt állást. Abban pedig persze végképp nem, hogy őt mintegy akarata ellenére tették fejedelemmé, sorozatosan kérlelve: vállalja el — s ő hiába szabadkozott. Mindenesetre jónak látja kérni a császárt: intse le Homonnait, s adassa vele vissza Husztot Erdélynek. Még odáig is elmegy, hogy azt sürgeti: Rudolf olyan főkapitányt nevezzen ki Kassára, akivel ő jóviszonyt tud fenntartani (a kérés éle nyilvánvalóan Homonnai ellen céloz). A rendek ugyanaznap Mátyás főhercegnek írnak, rövidebben: csak a választás tényét jelzik, a trónkövetelők (elsősorban Homonnai) leintését kérik, s Huszt visszaadatását.

28 A két levéllel Szécsy Tamás indul útnak. Sürgősebben kell intézkedni a török vonatkozásban. Elmondottuk: Musztafa kapucsi pasa útban van Erdély felé, a Homonnai nevére kiállított atnáméval. A diplomáciai ellenakció heteket vehetne igénybe, s közben az erdélyi rendek is meginoghatnának a várható török fenyegetésektől, Homonnaiék is időhöz jutnának. Egyszerűbb, bár nem szokatlan módszerhez kell nyúlni: a vesztegetéshez. A kapucsit rábírják, hogy az atnáméból vakartassa ki Homonnai nevét s írassa helyébe Rákócziét. Aztán sietve beviszik Rákóczihoz a török követet, átadatják vele Rákóczinak az atnámét, s beiktatják azt fejedelemségébe.

29 S hiába voltak állítólag szemtanúi különböző személyek, különböző időpontokban, annak, hogy a kapucsit szörnyűséges módon végezték ki, a hamisítás gyakorlati részét elvégző török írnoknak pedig a kezét vágták le (épp a kivégzés és csonkítás állítólagos időpontjai közti távolság jelzi, mennyi lehet a hitele ezeknek a pletykáknak) — Rákóczinak birtokában volt egy atnámé fejedelemségéről, még ha hamisított is. Ezzel persze a diplomáciai harc nem zárult le fejedelemsége körül, s a trónkövetelők sem hagytak fel végképp terveikkel. Mielőtt azonban e harcok újabb meneteinek ismertetésére térnénk, lássuk Rákóczi fejedelemségének egy olyan aspektusát, amelyet a korábbi kutatás szinte egyáltalán nem vizsgált. Rákóczit nem kis mértékben az erdélyi rendi fellendülés segítette hatalomra. Mit követelnek a rendek ennek fejében, s mit érnek el? S hol és hogy próbál Rákóczi bázist teremteni magának? A kérdés annál is érdekesebb, mert történetírásunk, alappal, fordulópontnak tekinti 1608-at a 16—17. századi magyarországi rendiség történetében. Arról azonban a történetírás elég kevés szót ejtett, hogy mi történik ezidőtájt Erdélyben? Nagy vonalakban ismeretes volt a rendi tényezők szerepe Rákóczi megválasztásában (néha el is túlozták) — de aztán mi történt a továbbiakban e vonatkozásban? Már az 1607. januári kolozsvári részgyűlés jelez valamit abból, amit a rendek követelnének. Rákóczi kormányzói conditiói közt ott szerepel az a megkötés is, hogy a tanáccsal együtt igazgasson.

30 A februári országgyűlésen ugyanezt még határozottabb formában deklarálja: az új fejedelem „országunk mindenféle dolgaiban" kérje ki a tanács véleményét, s döntésük szerint járjon el (V. te), nem erdélyieknek csak a tanács hírével adományozzon jószágot vagy tisztet (III. te). A IV. te. pedig letéteti a rendekkel az unióesküt.

31 A rendi fellendülés a fejedelemválasztás után tovább erősödik. Márciusban újra országgyűlést tartanak, most Marosvásárhelyt. Itt újra törvénycikkek egész sorát hozzák a rendek javára. Elengedtetik Rákóczival az 1606-i tizedbérlet-hátralékát és az 1607-i bérösszeg felét (IV. te). Megerősítik a nemesek harmincadmentességét majorságtermékeik és a házi szükségükre vásároltak után (X. te). Két törvényt is hoznak a szökött jobbágyok visszaviteléről (VIII. és XVIII; az utóbbi a fejedelmet szólítja fel arra, hogy keresse meg levélben a moldvai fejedelmet: adassa vissza az Erdély „nagy sok ínsége és romlása" miatt odaszökött jobbágyo21 EOEV. 461— 4. 28 Uo. V. 459—61. 29 Szilágyi S.: A Rákócziak... 108—10. 30 EOE V. 439. 31 Uo. V. 453—5. 90