A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)
Aradba magyarok szálltak. Rákóczi 1606. november 7-én gyalogokat követel Lippára Pettkitől, 26 november 19-én pedig elsősorban pénzt (fizetésre elég gyalog volna, s őmaga már küldött oda 1100 Frt-ot, s bort is abból, amit saját asztalára vett). 27 Lippa kérdése már elsősorban határvédelmi kérdés: a határ biztonságának más ügyeiben is kell eljárnia az egykori végvári főkapitánynak. Már kormányzósága legelején, 1605. október 1-én 900 gyalogot rendel Pettkitől a délnyugati határ őrzésére, a Lúgos, Karánsebes, Körösbánya vidékét pusztító pandúrok ellen. 28 A temesvári pasához pedig Fehárvári Jakab deákot küldi a portyázok visszarendelésének kieszközlésére; a követség akkor eredményes is. 29 1606 nyarán viszont a tatár pusztítja az Alföldet, Hlyéig csap be, úgyhogy Rákóczi 1606. július 17-én ismét csak Pettkitől kér Maros- vagy Udvarhely székről 200 jó lovast, s 100 jó gyalogot. 30 Rendelete alig ment el, mikor arról vesz hírt, hogy a tatár majdnem Marosnémetiig jött fel a Maros-völgyén, Déva táján rabol és gyilkol, úgyhogy július 19-én újból ráír a székelyek generálisára: éjjel-nappal küldje a 200 lovast s 100 gyalogot, hogy azok legalább Hlye táján útját állhassák a portyázóknak. Maga is küld vigyázókat Hlye felé, de július 21-én pár napon belül harmadszor rendelkezik Pettkinek (most már a nagyobb nyomaték kedvéért Bocskai nevében): 300 lovast küldjön, olyanokat, akik meg mernek ütközni a tatárral, a gyalogok várhatnak (azokat úgysem becsüli sokra). A 300-ból 200 jöjjön elöljáróban, nem hadnagy, hanem egy közelebbi szék kapitánya parancsnoksága alatt. 32 1606 szeptemberében viszont az a veszély fenyeget, hogy a tatár Erdélyen vonul át. 33 Rákóczi szeptember 22-én sietve inti vigyázásra Pettkit, s arra, hogy ne engedje szétoszolni a székely hadakat, míg az ügy el nem dől. Küldjön Szászsebes felé felderítőket, sha a tatár az 1605-i útvonalon akarna átmenni, vigyáztasson a székelyekkel — ne szálljanak ki ütközetre a tatárral, csak védjék magukat és az országot. 34 Szeptember 25-én veszi Bethlen Gábor jelentését : az a Hunyad megyei Vaskapu felé indult annyi emberrel, amennyivel lehetett, bevágatni és elállni az utakat. Bethlen két tarackot is kér Déváról, Rákóczi továbbra is azon az állásponton van, hogy szép szóval s ajándékokkal kell elfordítani Erdélytől a tatárokat, de azért újra rendelkezik Pettkinek, a 22-ivel azonos értelemben. 35 De vigyáztathat Rákóczi Havasalföld felé is. Bocskai ugyan 1605 júliusában megegyezett Radu-Vodával, de 1606 júliusában, épp a marosvölgyi tatár portyák idején, Havasalföldről is nyugtalanító hírek érkeznek. Rákóczi maga nem akarja táborba szólítani a székelységet, mert ezzel a havasalföldieknek is okot adnának hasonló lépésre — még ha egyébként nem is akarnának semmit. Arra azonban 1606. július 17-én utasítja Pettkit, hogy küldjön kémet Havasalföldre. 36 Július 17-én 37 és 21-én újra leinti a Radu-Vodä elleni táborba szállásról. 38 Persze, van az országhatár-kérdéseknek egy olyan aspektusa is, amely nem igényel ilyen fegyveres készületeket. 1606 nyarán (június 26., 30.) Rákóczi a Moldvával való (helyi) határviszályok rendezése ügyében intézkedik Pettkihez. 39 Ami a beligazgatásnak az adó-hadügy-komplexumon túli részeit illeti, ott Rákóczi „motu proprio"-intézkedéseinek kevés nyoma van. Tekintsünk el most egy nagyobb állambiztonsági ügykomplexumtól, az 1606. tavaszi erdélyi Bocskai-ellenes elégületlenségtől s Bocskai meg kormányzata ellenintézkedéseitől — ebben ugyan van Rákóczinak saját szerepe, de ezt tanulságosabb lesz másutt tárgyalni. Más önálló rendészeti intézkedéseiről Rákóczi26 Uo. 27 Uo. 28 EOE V. 399. 29 Szilágyi S.: A Rákócziak... 26. 30 MS—gy. 31 Uo. 32 Uo. 33 TMÁO I. 56—7. 34 MS—gy. 35 Uo. 36 Uo. 37 Uo. 38 Uo. 39 Uo. 77
