A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Kilián István: Az Ady-kiállítás muzeológiai kérdései

az életrajzi helyeket a lehetőségek szerint korabeli fényképekkel, illetve képeslapokkal illusztráltuk, így nagyon könnyű volt a régi vigadót, a Margit-fürdőt, Csokonai sírját, lakóházát, szobrát, a Kollégiumot, a Nagytemplomot, a reál-, a mai Fazekas gimnáziumot, a Bika szállót, a Kereskedelmi Akadémia épületét, a Városházat, a színházat, a Kistemplomot bemutatni. Zoltai Lajos rajzáról készült fotóval illusztráltuk a hajdani Fehér Ló szállót. Az Angol Királynő szállót egy régi képeslap, a Kaszanyitzky-üzletet egy fotó mutatta be. Be tudtuk még mutatni a Hungária Kávéház épületét, amelyben a Debreczei Újság szerkesztőségi szobája volt, a Megyeházat, a volt piarista gimnáziumot, a Royal kávéházat, a Kis Pipa Vendéglőről is alkothatott a néző némi fogalmat a látott képek kapcsán. Lakásai közül a Darabos u. 33. számú, valamint a Mester u. 4. számú ház fotóját állítottuk ki. Batthyány utcai lakásáról csak egy korabeli utcakép állt rendelkezésünkre. Ez a szemléltető tabló elsősorban a kiállítást látogató tanuló fiatalságnak készült, a tapasztalat azonban azt mutatta, hogy nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek is szívesen nézegették* hiszen így ők is tudtak a századforduló Debrecenéről némi képet alkotni. 4. A dekoratív főfal A kiállítás rendjében ezután az úgynevezett főtablók következtek. Két álló tabló közé egy fekvő tablót építettünk s erre a XX. század eleji Debrecen panorámáját kasíroztattam. Ettől balra az egyik álló tablóra Debrecenről írott, egyik közismert versének részlete került. A Maradandóság városából két versszak őrizte a költő Debrecenről írt véleményét: Vajon igaz, hogy Debreczenben A Maradandóság lakik ? Én a Mulandóság fia vagyok S ezért siettem most ide, Hogy megkeressek valakit. Itt kell, hogy éljen valahol még, Csak elrejtik évek s falak, Gyöngyvirágosan Szeszta bort iszik, Lecsacsizza az Eletet Leányt üz vagy verset farag. Aligha hiszem, hogy itt a vers elemzésének helye lenne, mégis néhány szót el kell mondanom, azt megokolandó, hogy miért éppen ezt a részletet választottam ki legjellemzőbb idézetül. A vers megítélése körül keletkezése óta irodalmi vita folyik.

35 A Maradandóság szót igen sokan maradiságnak értelmezik, s ezért, gondolva Ady egyébként közismert Debrecen-ellenességére, úgy vélik, hogy ebben a versében a költő elmarasztalja a várost. Ennek viszont feltétlenül ellentmond a következő versszakban megjelenő szó a Mulandóság, amelylyel a szerző önmagát azonosítja. A Mulandóság itt ebben a szövegösszefüggésben nyilvánvalóan pejoratív értelmet kap, s ennek az ellentétpárja a Maradandóság, semmiképpen sem lehet elítélő értelmű. Debrecen a vers megírásakor a költő lelkében már alapvetően más képet kapott, mint a század elején. Akkor még fiatal volt, s emlékében éltek azok az őt maradásra, azaz jogi tanulmányainak becsületes folytatására késztető szavak, amelyek bizonyára sűrűn érték nemcsak apja és az „ides" részéről, hanem tanárai, szerkesztő-, esetleg diáktársai részéről is. Számára a maradás a jogi stúdiomokat jelenthette 1899-ben, a haladás pedig az újságírást. 1908-ban, amikor ezt a versét Debrecenben elmondotta, alapvetően megváltozott élete. A maradandóság — véleményünk szerint — a legnemesebb konzervatizmust jelenti ekkor már Ady költészetében. Semmiképpen sem lehet tehát egyértelműen Debrecen-ellenes kijelentésnek tekinteni. Ebben a részletben megtalálható a költő debreceni két éve, a Szeszta kerti borozgatások emléke,

36 a költő a bor hatására az életet oly könnyelműen „lecsacsizta", 35 A kérdésről részletesen beszél: Szabó Sándor Géza: Ady és Debrecen. Debrecen, 1977. További irodalmat lásd ott. 36 Erről emlékezik meg dr. Rózsa Lenke. In: Kovalovszky: i. m. 55—59. 30 Évkönyv — 1978 465