A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Muzeológia - Fay Béla: Szabó István – életközelből

a korábban megszokott, hagyományos, fűszeres, zsíros, debreceni ételekhez. Néha fejcsóválva vette tudomásul, hogy nekem csak 10 dkg párizsi vagy egy kis túró volt a vacsorám. 1968 tavaszán a kezelő professzor megmondta a vejének, hogy a diétát nem lett volna szabad elhagynia, a máj szinte teljesen megsemmisült, és menthetetlen. Mégis, a nyáron kissé összeszedi magát. Egyik volt tanítványa meghívására augusztusban feleségével Sárospatakra megy, egy havi pihenésre; amikor visszaérkezik, úgy érzi, teljesen rendbe jött. Amikor azonban szeptember 30-án estefelé elmegyek hozzá, alig vonszolja magát. Ott ül, szinte elváltozottan, negyven éve szolgáló egyszerű íróasztalánál és válogatja, rendezi rövidesen megjelenő új könyve „A középkori magyar falu" képanyagát. Felesége, mikor kikísér, kétségbeesve mondja: ez már a vég, májzsugorodás, nem lehet megmenteni. A télen, több havi betegeskedése alatt, már elhárítja a látogatásokat. 1969. január 13-án voltam utoljára nála. Fáradtan, nehezen mozogva nyit ajtót: azt gondolta, hogy az Akadémiáról jöttek, a készülő könyvével kapcsolatos megbeszélésre. Február 12-én kórházba kellett szállítani, ahonnan a Korányi-klinikára vitték át. A felesége február 18-án volt nála bent utoljára. István ekkor vidám, bizakodó hangulatban volt, készülődött a hazamenetelre. Helytelennek találta, hogy még nem intézkedtek a nyaralásról, le fogják késni, pedig olyan jó lenne nyaralni. Mikor a felesége elment, percek múlva elvesztette az eszméletét és többé nem tért magához. Reggelre meghalt. Szabó István határozott kívánsága az volt, hogy csak a család tagjai jelenjenek meg majd a temetésén, és hamvasszák el. Búcsúztatás ne legyen! Az ő puritán elképzelését azonban nem lehetett betartani. Több mint kétszázan jelentünk meg a végső tiszteletadásra és hat búcsúztatás volt; az életpályája különböző szakaszain volt munkatársai emlékeztek meg róla» munkájáról, egyéniségéről. Akik őt igazán ismerték, minden időkre a szívükbe zárták. 450