A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

moralizáló határozatlanság. „A művészetnek is legfőbb tökélye, hogy úgy elbú, hogy észre nem veszik" — tanítja Kepler. Az Ember Tragédiája utolsó színében minden vastagon jön elő — ez Gulyás véleménye. Nincs tűrhetetlenebb egy műalkotásban, mint a pedagógia. Erdélyi János Az ördög comediájának keresztelte át Madách művét. Ha nem idegenkednénk az effajta szellemeskedésektől, az utolsó szín alapján Erdélyi helyesbítésére ezt ajánlanánk: Az Ember Pedagógiája." „Minden nép más-más beidegződés szöge alatt hajlik az egyetemes ideálokra. (Érdemes volna ebből a szempontból összehasonlítani a nemzeteket.) Madách műve kifejezi a reformkor s bizonyos fokig a kulturális magyarság ideálszögét. Eszményeinkben mindig volt egy kis másoltság, az alapozásba nem keveredett eléggé a vérünk, — eredendő hiba, melyet nem tudott később helyrehozni a mértéken túl pazarolt hősiesség sem. ... Madách mestere kétségkívül Byron és Goethe volt. De nem volt e mestere ezeknek is? Az a kérdés, a mű el tudja-é velünk hitetni szuverenitását ... Madách elolvasása arról győzött meg bennünket, hogy az Ember Tragédiájában az elemek beolvasztása még nem volt teljes. Abbamaradt, behorpadt alkotás. Megbosszulta magát a tragédia alapozási hibája, az ideálszemléleti másoltság és meddőség és árnyalat." S a végső konzekvencia és csattanó: „S talán nem esünk a tetszetős párhuzamok vétségébe, ha utalunk a madáchi mű és a hősi nekirohanású reformkor szükségszerűen rokon befejezésére: mintha az Ember Tragédiája „megoldása" előre jelezne — néhány év hiányzik még — egy végzetes dátumot: 1867. Ha a dilettantizmuson azt értjük, hogy sorszerűen megtalált alkotó állapotunk lezuhan, a művészet ejtőernyője nélkül, a magasból a tantétel okoskodásába s a teremtő munka ritmusában feltűnő emelkedések után, átléphetetlen szakadékok keletkeznek: Madách az Ember Tragédiájában is műkedvelő maradt. Ez volt a „kár". Azok a jambus-zökkenők, helyesírási hibák és germanizmusok elenyésztek a mű egyetemes érdeke mellett; s az volt a „kár", hogy Arany János — így is nevezhetnénk: a Magyar Kor — másodlagos „hibák"kal és metrumokkal („egy kevés külsimítással") bíbelődve, tekintélye, jóhiszeműsége, erkölcsi komolysága és felfedezői előnye teljes súlyával elaltatta (vagy meg se próbálta fölébreszteni) a költőben a mű végső szándékát. Az Ember Tragédiája helyes megítélését különleges hazai körülmények is akadályozzák. Egy igény várta készen ezt a munkát ...: a kiegyezéssel bekövetkezett idők horror vacui-ja. (Legyünk egyszerre Nyugat!). Ez az „űrborzadály" fútta fel Világ-Budapest stílhodályait s teremtett egy országszerte anorganikus közszellemet. Arany János, akit fentebb Magyar Kornak neveztünk, ettől a szellemtől távol állt. ő még bizonyos fenntartással sorozta be a művet „irodalmunk legjelesb termékei" közé, ítélete szolid volt, felfedezőkiáltványa mögött sok kiábrándultság árnyéka húzódik." Madách műve kibírja, sőt az író szelleme követeli az elfogulatlan szembenézést,—fejezi be Gulyás tanulmányát, amelynek kritikai élessége az induló Válaszra is jellemző. — Madách maga is boncoló szellem volt, s az Ember Tragédiája így is, ahogy van, a ... reformkorbeli magyarság jobbjainak korszerűségét bizonyítja ... Madách műve — túl a színpadi rendezések Iátványfogásain —: a magyarság jelentékeny erőfeszítése a világstílus felé. Erre az életen át elrejtőző álomra, erre a számítás nélküli, befele fordult „vidéki" emberiségre ismét szüksége van irodalmunknak." A Függelékben azt javasolja, hogy Madách eredeti szövegét több helyen vissza kellene állítani, mivel az Arany János által átjavított Tragédia szelleméhez (bár „a kifejezés sokhelyen erőteljesebb lett, tömörebb, egyvonalúbb, világítóbb a sor") — a mű világtávlataihoz jobban illik a jambus-kalodába kényszerített nyelv helyett az eredeti, zordabb, zeneietlenebb madáchi nyelv. * Az 1925/26. iskolai évet Halason töltik Gulyás Pálék. Az akkor 16 000 lelket számláló kisváros reálgimnáziumában tanít Gulyás, — s később mint élete egyik válaszútjára emlékezik Halasra. A fiatal házasok egy ottani cipész szép, új házában laknak. Egy szoba, előszoba a lakásuk, — a szobába a szomszéd borbélyműhelyből vezetik át a villanyt, — a konyhában pedig egész éven át fény nélkül botorkálnak, ha beáll az este. Vizet a kútról kell hordani. — a rossz fizikai adottságok miatt sokat küszködnek. A vidéki élet szórakozásai: 436