A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

fel dolgozatát Adyról, — konzervatív és radikális szellemű művek egymás után kerültek sorra s szinte óráról órára hullámzott a szeminárium hangulata. Ebben a légkörben került sor Gulyás Pál dolgozatára. A Minden Titkok Verseit elemezte. Ennek a kötetnek nemcsak kronológiai alapon tulajdonított központi jelentőséget, hanem Ady nagyságának legfőbb bizonyítékaként tárgyalta. Felolvasásának befejezése után a professzor erős túlzásnak minősítette Gulyás értékelését. Legfőbb érve az volt, hogy beszélt már a költő öccsével, Ady Lajos főigazgatóval is Ady lírájáról, de még ő sem tévedt ekkora túlértékelésbe. Gulyás Pál, akinek jogászbátyja szintén nem osztozott az ő Ady-Ielkesedésében, erre szinte az otthoni viták indulatával jelentette ki, hogy a családtagok véleménye nem irányadó; neki is van bátyja, de irodalmi tekintetben tökéletesen más világban élnek. A vita egyre élesebbé vált és a professzor valamelyik kijelentésére az elsőéves hallgató kifakadt: „Az a baj, méltóságos uram, hogy nem olvassák Adyt és úgy beszélnek róla. Itt A Minden Titkok Versei, — tessék olvasni." Indulatában szinte odavágta a mellette ülő professzor elé az Ady-kötetet s kirohant a szemináriumból. — A történethez tartozik: Későbbi egyetemi pályája szempontjából semmi negatív következménnyel nem járt a leírt jelenet: sem haragot, sem bántást nem tanúsított iránta Pap Károly.

34 Egyetemi éveinek legnagyobb hatású professzora Tankó Béla volt. Ő közvetítette a filozófiát Gulyás Pál számára.

35 Tankó teológus, művész és filozófus volt. Böhm Károly iskolájából jött s azt a korszakot sugározta, amikor a filozófia nem vált még el egészen a teológiától. Ennek a filozófiának egyik leglényegesebb tézise az volt, hogy az ész buktatói alól és ellenére van megoldás a létben. Gulyás Pál verseiben gyakran szerepel az „imádság" szó, amely szintén erre a filozófiára utal. Egyetemi éveinek egyébként két gyilkosan éles lírai emléke maradt: az Actor philosophiae (1935) és a Naftalin-kabát (1937.) Az utóbbi nemcsak személyes élmény, hanem súlyos társadalomkritika is volt a vers megírása idején. Az Actor philosophiae nyomán támadt neheztelés viszont sokáig fáj neki: Tankó Bélát mindig nagyrabecsülte. 1943-ban Sub Debrecen ereseit pálma címen megjelent interjújában ezt mondja: „Tanulni, tanulni, tanulni! „Ars longa, vita brevis" — iszonyatos közmondás. Félelmetesen igaz. A tudomány határtalan, a mi életünk igen szűk határú. Óceánból kis kagylócskával meregetünk. A líra becsületét szeretném megmenteni, ezt a se tudományt, se semmit. Ha az utcán találkozom Tankó Béla professzorral, akinek Iánglelke Európa-máglyát rakott a Tisza István Egyetemből, — ha véletlenül összehoz a sors vele — szinte bujkálok előle. Mert úgy érzem, filozófusnak kellett volna lennem, erre a „pályára" lépni. De így ... Néhány összecsengő rím ... Ki veszi ezt komolyan ? Tanulni, tanulni: botanikát, biológiát, zenét, stratégiát, szociológiát és végül nagyot sóhajtva — meghalni. Egy nagy könyvvel a mellemen, mint Csokonai. Egy végtelen matézissel, mint Nagy András barátom, a váradi házban..." * * * Egyetemi évei dokumentumanyagából 1920. július 20-ról keltezett az első, tiszadobi, Juhász Gézához írott levele, amely pontos környezetrajz és hiteles, ironikus és rezignált Gulyás-hang: „Kedves, engesztelhetetlen Géza! A Tisza partján el-eljárdogálva olyan nevetségesnek találom az emberek kicsinyes kapcáskodásait. Itt a faluban roppant fülledt a levegő. Esteledik. Gyerünk a Tiszához! Alig egy-kétszáz méter. Ha már a töltéshez érünk, mintha varázslatra megváltoznék a levegő. Kristály tiszta. S túl a szomorúfüzeken, a bokrokon valami csillogás kap meg: a Tisza. Ha egy nagyot lépnék, belelépnék a halálba. De mégis nemsoká otthon termek, bár nem vonzanak a tantermek. Elég volt itt eddig is. Mint valami sárkány, magamba szippantom a Tiszát, a Tisza-partot, az egész vidéket s Debrecenben jámbor tehénként fogok kérődzeni ..." „Még ha mozdulatlan vagyok is, én szeretem a mozgó életet. Mert minden élet s ha nem mozgok is» mozgok" — írja 1920. augusztus 15-én, egy kitépett lapra. 34 Juhász Géza szóbeli közlése. 35 Szabó István szóbeli közlése. 27 Évkönyv — 1978 417