A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

A negyedik gimnázium mindenképpen határt jelző dátum volt Gulyás Pál számára. 1914 júliusában kitört a világháború, — a néhány hónappal előbb: február 23-án Debrecenben robbant bomba a világháború első detonációja volt. Őmaga — saját fejlődése szempontjából — élete sorsdöntő fordulatának nevezi a világháború kitörését. Német katonák ezrei vonulnak át az országon s Debrecenben, a Nagytemplom előtt végeláthatatlan sorokban menetelnek a vézna kis gimnazista előtt, aki először találkozik az élő német nyelvvel és magával a németséggel. A világháború tragikus éveinek emlékével Faust bűvölő mágiája keveredik. Háborús légkörben végzi felsőbb gimnáziumi osztályait, — apja ugyan nem vonul be, de a háború élményei és izgalmai életreszólóan átszövik ezt az ifjúkort. A Kollégium első hősi halottja éppen az az U. Szabó Gyula, aki első gimnáziumi osztályának főnöke. A Kollégium világa mélyen hatott rá, ha később a gimnázium el is költözött a régi épületből. Az atmoszféra, a diákhagyományok, Csokonai ekkor még elevenen élő emléke tulajdon sorsa részévé is vált. Még látta a Kollégium ünnepélyes szertartásait: a szenior és diákesküdtek pipái körül a fidibuszos kisdiákokat, — hallotta az elekcióra vonatkozó versezetet, amelyet hosszú, összeragasztott kutyanyelvről olvastak fel a diákoknak, — hallotta a felcsendülő Csokonai-dalokat, — felsőbb gimnazista korában őmaga is járt legációba. Ebben a világban Csokonai nem mint irodalomtörténeti emlék, hanem — szinte utoljára — mint diáktárs volt jelen a Kollégiumban. Innen viszi magával Gulyás Pál azt a félig vidéki, félig klasszikus beágyazottságot, amely magára Debrecenre is jellemző volt, s amelyhez még hozzáötvöződött a diákvilág burleszk humora. Ebben a világban gyökerezett Gulyás Pál sokszor nyers, tréfálkozó kedve is, s viszolygása minden kinyalt entellektüelkedéstől. Diákkorától irtózott a korlátolt és öntelt „tanult ember" típusától. „Masszív butaság"-nak nevezte ezt a szellemi állapotot. Szabó István elbeszéléséből ismertem meg tanáraik nagyrészét. Egy időben Kecskeméti M. Lajos nagytiszteletfl úr volt az osztályfőnökük, akinek német óráiról annyi vidám anekdota maradt fenn. Tanította őket Dr. Petzkó (később Petzkó-Szokolay) Ernő, az úri kaszinó titkára, egy háromszáz holdba nősült, jóvágású, kiugrott premontrei, aki tanártársaival alig állt szóba s folyton az ablakon bámult kifelé. Kényelmes ember volt: az osztályt kétfelé osztotta: egyik fele kettes, másik hármas volt. Háromnegyedkor ment be az osztályba. Magyart és latint tanított. Varga Gyula (rendkívül hegyes orra miatt Cickánynak hívták,) erdélyi, alapvizsgázott tanárjelölt, nagyszerű vívó, cimbalmos, korcsolyázó volt a matematika tanára egyidőben, némi távoli Bolyai hangulattal. Megnősült, elfelejtett szakvizsgázni, egyszer aztán eltűnt a diákok szeme elől. Osváth Ödön furcsa modorú, szintén erdélyi, heherésző tanár, történelemre oktatta az ifjúságot. Benigny Gyula és Kecskeméti M. Lajos váltakozva tanítottak németet. Benigny Gyula csillagtávolban állt az osztálytól. (Élete végén egyetemi tanár lett.) Nagytiszteletű úr pedig közismerten súlyos alkoholista volt, állandó katzenjammerrel és pokoli humorú órákkal. Osztályai kórusban mondták a könyvnélkülit, ő pedig egyre biztatta őket: „Hajcsad, fiam, hajcsad!" Magyar tanárjuk, Kulcsár Endre olyan volt, mint egy Krúdy-kalendáriumból kivágott vadász. Ilyen tárgyú írásai jelentek is meg a Debreceni Képes Kalendáriomban: Libalesen stb. Stilisztikai munkái között maradandó értékűek vannak. Nagytudású, igen szeretetreméltó ember és tanár volt. Számtant tanított még Nyáry Béla tanár úr, aki arisztokrata származásához illően mindig cilinderben és fehér kesztyűben járt. Idős korában rendkívüli kulturális érdeklődésével tűnt ki a városban. Minden előadáson megjelent, rohanva egyikről a másikra. Jakucs István jó hegedűs, derék, komoly ember volt, igen szerették szelíd, önuralmas természetéért, — egyébként az Eötvös-Kollégiumban végzett, matematika-fizika szakon, s mint meteorológus is kitűnő szakember volt. 27 Juhász Izabella: Gulyás István, Móricz Zsigmond „jó tanár"-a a Tanácsköztársaság alatt. In: Az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottsága jubileumi tudományos ülésszaka. 1919. (Debrecen, 1969) 268—279. 410