A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Juhász Izabella: Gulyás Pál (1899–1944)

külsőleg szinte felnőttként, serkedező bajusszal, bodor füstkarikákat eregetve, lényegében azonban — amint maga írja — hallatlanul naivul. Ekkorra már a váratlan eredmények láttán, idős Gulyás István is megbékül a gondolattal, hogy fiából tanult embert neveljen, sőt két hold földjét el is adja, hogy a tanulás költségeit ki tudja fizetni. Útközben, Tárcáinál, egy Gulyás Pál pásztorember rokonuknál töltik az éjszakát, s mire Patakra érnek, az öreg Kollégium már tele van beiratkozásra váró diákokkal. Egy tanárcsaládnál kap azután szállást, s egy Muszkalai Tivadar nevű, tragikus sorsú költő-joghallgató lesz első lakótársa, aki naphosszat búskomoran jár-kél, csak a Múzsákkal társalkodik s két kötet vers közreadása után öngyilkos lesz. Bár fiatalkorában Gulyás István is ír verseket, a dekadens költő-sorstól életre szólóan elidegeníti ez a személyes élmény. Később ettől akarja megóvni tulajdon fiát is, akinek törékeny alkata és nyugtalan idegrendszere sok aggodalommal tölti el. „A pataki iskola még ekkor teljesen a régi hagyományok útján haladt — írja Önéletrajzában — ahogyan mai szemmel ezt már világosan látom. Ennek a titka pedig az volt, hogy tanszékeit saját neveltjeivel töltötte be, maga nevelte magának a tanári succrescentiát. — Az iskola szellemében felnőtt, az iskolának hálára kötelezett növendékei, ismereteiket külföldi egyetemeken kiegészítve sértetlenül vitték tovább a beléjük oltott nemes hagyományokat a nekik fenntartott katedrákon is. — Ugyanígy volt ez ekkortájt Debrecenben is."

6 Patakon sorsa kedvezően alakult. Kitűnően tanul, kivívja diáktársai, tanárai szeretetét, Zsoldos Benőre, a Thukydides-fordító latin tanárjára emlékszik vissza legnagyobb megbecsüléssel s az önképzőkör alkalmai nevelik jó vitatkozóvá és kritikussá. Ezekkel a képességekkel szerzi meg később a budapesti egyetemen Beöthy Zsolt és Gyulai Pál szeretetét is. Közben szegényesen él, fűtetlen szobában húzza ki a telet s magánórákon, legációkon keresi meg a legszükségesebbet. „Be kell vallanom — írja —, hogy ez a legációjárás nem volt kenyerem. Bántott, hogy betanult beszédeket szavaljak a hívek előtt, minden meggyőződés nélkül."

7 A papi pályáról pedig: „Egészen máskép képzeltem azt én magamnak, de az egyéniség érvényesülésének szembe volt s van szegezve a rideg dogma."

8 Egy esztendő teológiát is végez egyébként, de hajlama kezdettől a pedagógiai pálya, később a tudományos feladatok felé vonzza. Patak azonban nemcsak pedagógiai okokból jelentős számára. Valójában a személyesegzisztenciális élmények a legfontosabbak. Egész jövendő sorsát meghatározza, hogy egy korareggeli, iskolakerti tanulása alkalmával találkozik avval a 13 éves kislánnyal — későbbi feleségével — aki könyvestáskával a kezében, szürke bordűrös kendővel bekötött fejjel igyekszik az iskolába, szépnövésű alakját egyenesen tartva s félénken tekintgetve a világba. „Véletlenül találkozott tekintetünk — írja Önéletrajzában — s én megbabonázva állottam meg és bámultam tovasiető alakja után. Nagy, dióbarna szemeinek tekintete úgy a lelkembe hatolt, hogy állandóan magam előtt láttam s meg voltam győződve, hogy soha nem felejtem el. Nem tudtam, kicsoda. Én a város társadalmi életétől elkülönülve éltem, sem módom, sem időm nem volt ismeretségek szerzésére: szívvel-lélekkel csak diák voltam, egyéb semmi. Ez a 100 méterből való találkozás azonban teljesen kihozott a sodromból: nem tudtam a kislányt elfelejteni ... s megtudtam, hogy Both Zsuzsikának hívják, egy pataki birtokosnak a lánya. Hogy megismerkedjem arra nem is gondolhattam. Azonban attól kezdve még szorgalmasabban jártam 7—8 között az iskolakertbe, hogy legalább láthassam, ha már nem beszélhetek vele... "

9 Hogy mégis megismerhették egymást, annak az volt az oka, hogy Both József földbirtokosnak nevelőre volt szüksége első gimnazista fia mellé, a tanári kar pedig a kitűnően tanuló Gulyás Istvánt ajánlotta a családnak. Both József lakást, ellátást kínált fia jövendő nevelőjének. Gulyás István örömmel vállalta a tanárikar döntésnek vehető jelölését, búcsút mondott kedves házigazdájának, Kiss Elek tanárnak, akivel később a Both-háznál és vadászatokon gyakran találkozott s rövid időn belül tanítványáékhoz költözött. * * * 6 I. m. I. 44. 7 I. m. I. 52/c 8Uo. 9 I. m. I. 57. 400