A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Irodalomtörténet - Szilágyi Ferenc: Földi János és Csokonai kapcsolatáról

„Nálarn volttak még Catullusból, Tibullusból és Propertiusból a' Deákhoz hasonló versekben tett fordításaim 's más apró Verseim is, mellyek közzűl azokat, a' mellyek Dr. Földi kemény rostáját is meg lábolták, most el küldöm.. ,"

13 Ez a levél, amelyet fél évszázadig tévesen 1801-ből vagy 1802-ből származtattak

14 voltaképpen 1793 nyarán kelt, mégpedig Szikszón.

15 Márpedig, ha 1793 augusztusában azt írja, hogy „apró Versei" közül azokat küldi el, amelyek „Dr. Földi kemény rostáját is meg lábolták", ebből arra kell következtetnünk, hogy a korábban — 1792-ben (vagy 1791-ben?) — felküldött versei még nem kerültek Földi szigorú rostájába. A fogalmazásból mindenesetre úgy tetszik, hogy most először, első ízben kerültek versei Földi kritikus szeme elé, s a sorokból az érezhető, mintha erre a rostálásra Kazinczy biztatásából került volna sor (aki az első küldeményt — vagy küldeményeket — előzetes rostálás nélkül kapta kézhez). S hogy 1793-ban Csokonainak Földivel való kapcsolata még csak nagyon kezdeti, laza lehetett, azt bizonyítni látszik egy másik adat is. A debreceni költőnek Trochem lábakon címen ismert versét, illetőleg verses levelét közvetlenül megelőzően, 1793. július 29-én Kazinczy levelet küldött neki, amelyben többek között ezt írta: „Microscopium eránt legjobb utasítást adhat az Úrnak Dr. Földi Barátom. Én egészen járatlan vagyok az illyenek megszerzése körül: ő pedig, nem régen kerülvén-ki Pestről, lehetetlen hogy erre felelni ne tudjon."

16 Ha Csokonai olyan bensőséges viszonyban lett volna már ekkor Földivel, bizonyára nála érdeklődik mikroszkóp iránt, s ha már Hadházon gyakori vendég, bizonyára tudja, hogy van ilyen nagyító csöve a Hajdúkerület orvosának. Hiszen éppen Csokonai rajzolta meg így később barátját az „öregbítő cső" fölé hajolva: Egy nagy öregbítő csövet adván nékie, így szól: „Látod-e, mely kicsiny itt a föld, félrésze vizekkel Befoglalva setét zöldes, félrésze világos, S mint félérésű citrom hintálva tulajdon Terhe nyomásától, lóg a nagy semminek ágán. Mennyi piciny férgek mászkálnak rajta, balénak, Hány bogarak járják túlnan? mind bérci vadökrök, Mind elefántok azok; kik közt a büszke halandók, Mint a hangyának, hitvány munkába nyüzsögnek. Ugye csekélység így minden ? Most már az üvegcsőt Megfordítva tekintsd: ím, a végetlen üregben Földi hazád [mértéketlen] nagy tengelye végén Tagos gőzgömböt, hóbérceket, öszvetolúló Tengereket sok ezer mérföldnyire mint hemperget. Látsz-e amott egy rettenetes csudaállatot ? ímé, Mint amaz egyszarvú fenevad, mérgébe kietlen Lábaival tombol, szemeit borzasztja dühösség. Mint mérsékli kemény szarvát fenyegetve, hogy azzal Vagy tölgyfát vagy vén jegenyét csapjon le derékba. Gondolod-é, mi ez a Behemót ? — Egy lyánka kezéből Kisded teste miatt kicsuszamlott két-napi bolha." — (Dr. Földiről egy töredék)

11 Mindenesetre 1793 nyarán még csak igen laza lehetett Csokonai és Földi ismeretsége: ha találkoztak is már személyesen, az alkalmasint a Kollégiumban történhetett, ahol Földi 13 Ld. KazLev. II, 542. 1. 14 Vö. HG II, 697.1. 15 Vö. Kardos Albert: Mikor járt Csokonai „trocheus lábakon"? Adalékok Csokonai és Kazinczy viszonyának történetéhez. DebrSz. 1940. 198—200. 1. 16 KazLev. II, 303. 17 Csokonai Vitéz Mihály összes versei. (Budapest, 1967.) II, 37—38.1. 377