A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Művészettörténet - Szabó Sándor Géza: Boromisza Tibor és a Hortobágy – Adatok Debrecen XX.századi művészettörténetéhez
föl önmagát. A puszta élete —• ami ránézve kiindulási pontot jelentett életében; kétszeresen fontossá vált." 35 E beszámolóval zárhatjuk is az első esztendő krónikáját. Boromisza a jószág szétverése után Budapestre, Káplár Böszörménybe megy, s ki-ki tehetsége szerint végzi a társaság ügyeinek bonyolítását. 36 Boromisza például Medgyessy Ferencet szeretné kolónia-tagnak megnyerni. A szobrász — aki Boromiszának nemcsak kiállítótársa, de egykori Colarossiakadémiai szövetségese is — kötélnek áll, s nem is túlságos kényszerre. 37 Ám elegendő egy karácsonyi debreceni látogatás, a helyi művészekkel való beszélgetés ahhoz, hogy vissza is lépjen. 38 Mindazonáltal Boromisza újabb művészt, az őstehetség Jeney Irmát von be a társaságba; a téli hónapokat már ő is a pusztán tölti. Boromisza I. 19-én — 1929 — már újra a Nagyhortobágyról keltezi levelét. Hihetetlen fizikai terhelések közepette örökítik itt Káplárral a téli Hortobágyot. „...sok mindenen mentem át már ebben a létformámban is, de mondhatom a téli Hortobággyal megbirkózni — első helyen vezet a mindennemű nehézségek között — írja január végén. De hát! A festői feladatok elsőrendűek." 39 Az új társ asszonyi gondoskodása is segít — március végén már arról írhat: Káplárral együtt sikerrel vette a téli Hortobágy eléje tornyosuló hófúvás-nehézségeit : „Ha sommázni akarom eddigi benyomásaim a téli munkásságomról... azt kell hangsúlyoznom, hogy akaratom szerint sikerült. Teljesen ki tudtam használni — a legerősebb telet — dacára az igen primitív materiális felkészültségnek... Ez idei téli dolgaim — kettőt leszámítva amin még dolgozom 1. egy téli napnyugta érzékeltetése a jeges puszta felett 2. egy holdsütés a pusztán. Mondom e kettőt kivéve a többi 18—22 képem hogy úgy mondjam „riportszerű" megrögzítése a téli Hortobágy jelenségeinek, miként a pásztor fejek. Érdekes szituációk: pl. látogatóim egy karámnál két ló és egy csikó, akik kétszer-háromszor oda jöttek a karám elé, hol dolgoztam, s szinte emberi értelmességgel bámulták hogy én festek. Azután a hó szeszélyes játéka, színek sajátos keveredése, ami mögött a tél gondolatai bújnak meg. A fény játékai a mezőn, csupa muzsika. A színek s geometriai vonalak muzsikája. Természetesen ezt fejleszteni lehetne ad infinitum tovább. De ezt már itt aligha tudom megcselekedni, mert még egy ilyen telet ilyen körülmények között nem reszkírozhatok meg. Nagy és értékes megfigyeléseim voltak, amiknek sok használ látom. Fő haszna eddig abban van, hogy sohasem távolodtam el mondandóimban a dolgok lényegének hangsúlyozásától." 40 A téli hónapok alatt a festés mellett Boromisza a közös pesti bemutatkozást próbálja előkészíteni. A Miicsarnokkal levelez, de azok nem tudják hamarább, mint egy év múlva előjegyezni. 41 A debreceniekkel tárgyal, de a múzeum új igazgatójával, Ecsedivel nem egyeznek. Május elején a városatyák meglátogatják, s ez alkalommal az is felvetődik: a város 35 Beszámoló, 1928. XI. 8. 36 Sőregi, I. 38. Boromisza előjegyzési naptára 1928. nevember 27-én már befejezettnek mutatja az évet. 37 Boromisza levele Sőregihez, 1928. december 11. 38 Sőregi a következőket írja (I. 38.): óMedgyessy Ferenc szobrász szokása szerint a karácsonyi és újévi ünnepeket Debrecenben töltötte, amikor bőven volt alkalma a Boromiszára görbe szemekkel tekintő debreceni művészbarátaival találkozni. Úgy látszik, elhitte a rosszindulatú, egyoldalú híreszteléseket, aztán mint a város szülötte, érzelmileg talán ő maga is hangolódott a " jött •— ment idegen nagyotakarása ellen, minek logikus következménye volt, hogy Boromiszának tett ígéretét nem váltotta be..." Sőregi nem nevezi meg milyen híresztelésekrő van szó, de aligha tévedünk, ha a Boromisza indulatos természetéből fakadó kellemetlenségekre gondolunk. 39 Boromisza levelei Sőregihez, 1929. január 19, 31, február 12. 40 Boromisza levele Sőregihez, 1929. március 23. 41 Paur Géza főtitkár 118/929. 1. levele az Országos Magyar Képzőművészeti Társulattól. Budapest, 1929. április 18. FMA 364