A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Vadász Endre (1901–1944) kisgrafikái

(pl. Szivessy Tibori) tervezőirodában. Gyakori a fatelepek, fürész üzemek, favágók, erdei munkások megjelenítése (Mező Armin, Kolozs Lajos könyvjegyein és saját kiállítási meghívóján 1936.). A gyűjtőszenvedélyre, a szabadidő eltöltésére utal több, mint száz kisgrafikája. Az utazás, kirándulás a témája több, Reisinger Jenőnek, Schäffer Andornak, Kuylennek, Lusztignak szánt műnek, a kisgrafika gyűjtés pedig Déryné, Kuylen, Fritz Traber, Lusztig könyvjegyeinek. E témákból következik Vadász Endre kisgrafikáinak díszítményrendszere, a műveken megjelenő változatos ábrázolás. Kisgrafikáin gyakran jelenik meg főszereplőként a könyv, a betű, a szám, a hangjegy, a könyvtár (ez utóbbi Weis Dezső, Fazekas Lajos ex librisén). Ha az ex librisek zenei tárgyú könyvek, kották jegyei (ún. „ex libris musicis"), természetes, hogy kottákat, éneklő lányokat, vagy madarakat, ill. zongorázókat ábrázol Vadász (pl. Fáy Árpád, Dér у Ilonka, Lusztig Lili, a debreceni Izraelita Iskola könyvjegyén). Nevek kezdőbetűit, vagy születési dátumokat, évfordulók számait tölti meg kedves díszítményekkel (pl. Fáy Árpád ex librisén, Vig Judit, Franz Adler gyermekkönyveinek jegyeinél, vagy Lusztignak szánt újévi lapjain. Kisgrafikáinak nagyrészén jelenik meg tájkép: alföldi síkság és tanya látható Déryné (op. 5), Soó Rezső (op. 6), Nagy József (op. 28, 29) könyvjegyein, szegedi táj Kolozs Lajos és Lusztig már említett lapjain, firenzei, piránói, comói folyó- illetve tó- és tengerpart Berkovits (op. 64), Békés István (op. 124) és Mantero említett kisgrafikáin. Dunai táj, mohácsi részlet, hegyes táj, falusi temető a témája Benkő Ferenc (op. 47), Schäffer Andor (op. 39, 83), Némedy (op. 90), Reisinger (op. 60) lapjainak. Ans Kuylen magyar tárgyú könyveit szép Vadász könyvjegy díszítette: a 261. számú lap már feliratában is jelzi ezt: „ex hungaricis", s rajta, a nagy A betű szárában magyar tájak képe. Kuylenéknek görög, holland tájakat, Träbernek orosz részletet metszett a művész. A rajzoló, a metsző, a préselő művész, a műterem, a kiállítóhely, a grafika, а festmény a főszereplője a már említett, művészbarátainak készített kisgrafikákon, valamint a 30-as számú, Dérynének ajánlott ex librisén, a 260. számú, Lusztignak szánt könyvjegyén, amelyen a gyűjtő 20 000. lapjának örvendezik —, Soó Rezső már említett költözési értesítőjén (op. 100), valamint saját könyvjegyein, üdvözlő kártyáin. Szellemesen él a név magyar jelentésével Marco Bimholznak készített kisgrafikáin. A Bécsben élő gyógyszerészt körte formájú patikában jeleníti meg (op. 169), az 1938-as meghívó kártyán pedig kedves körte fejű figuraként, aki szívvel kezében invitálja vendégeit. De ugyancsak körtét tart az 1937-es vendéglátást megköszönő lap angyal alakja is. Igen nagy terjedelmet kívánna, ha külön írnánk Vadász karácsonyi

59 és újévi lapjairól, utazási értesítőiről, cirkusz, haláltánc témájú alkotásairól. Ezért csak egy csoportot, a halál témájú alkotásait tekintem át, mert az önálló haláltánc lapokkal rokon újévi és cirkusz témájú kisgrafikáinak egyrésze is. 1936-ban jelent meg a tíz rézkarcot tartalmazó „Haláltánc" album, (az oeuvre listában 131—140. számú lapokkal egyenlő). A halál téma azonban már jóval előbb, 1922 körül izgatta a fiatal művészjelöltet, 1936 után pedig egyre gyakrabban jelentkezett, ha más témákba rejtve is. Áttekintve az idevágó grafikákat, fontos adalékokat kapunk Vadász hangulatára, életérzésére, de ezen túl egy tragédiákkal teli korra vonatkozóan is. 1922-ből négy lap tanúsítja: a fiatal művésznövendék képzeletét élénken foglalkoztatta az élet-halál kérdése. Érdeklődését bizonyára művészeti előzmények és e téma újbóli feléledése irányította.

60 Az 1. számú Fischer Marcell bankárnak készített ex libris zongorázó Beethoven alakot ábrázol, mögötte megjelenő csontvázzal. Diákkori szerelmének, Bartos Lilinek három könyvjegyet tervezett. Bár a művek nem maradtak fenn, leírásból, naplójegy59 1932-től folyamatosan készített karácsonyi lapokat sajátmaga és baráti köre részére. 1937-től a Tamás Galériának kolorált rézkarcokat készített kis szériában, ezek egyrésze szerepel oeuvnlistáján (op. 207—235) és az ún. Christmascards с Tamás Galéria kiadványban, amely tulajdoer képpen árukatalógus volt. 60 A gótika és a reneszánsz (pl. Guyon Marchant, ifj. Hans Holbein) kedvelt témája volt a danse macabre ábrázolás az irodalomban, zenében, képzőművészetben. A XIX. században ismét fellendült (1. Liszt Ferenc zenéjében). A XX. század elején a képzőművészetben, különösen a kisgrafikában egyre gyakoribb, erről részletesen ír Hoscheck-Mühlhaimb bevezetőjében. Irodalom: KozákyIstván: A haláltáncok története, 1—

III. Budapest, 1936—1944. 334