A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

Janó Ákos A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához A kender termesztésével és feldolgozásával járó társasmunkák és összejövetelek, valamint azok szokásainak kutatását az 1950-es években Szabolcs-Szatmár megye keleti részének mintegy 31 községében végeztük. A Tiszahát, Túrhát, Erdőhát, Szamoshát és Ecsedi-láp vidékén, ahová adatgyűjtésünket kiterjesztettük, a legutóbbi időkig virágzó kenderkultúrát találtunk.

1 A terület történetileg, földrajzilag és ethnikailag elkülönül a Tiszától északra levő beregi részektől, valamint a délre, délnyugatra elterülő Nyírség homoki tájaitól; kultúrájában, hagyományaiban sajátos, egyéni vonásokat őriz. Az eltérések és különbözőségek mellett azonban éppen a kendermunkákkal kapcsolatosan, mind azok eszközanyagában, mind a termelés és feldolgozás technikai ismereteiben, általános gyakorlatában és a munkafolyamatok társadalmi, társaséleti vonatkozásaiban, munkaszervezeti formáiban sok hasonlóságot, nem egy esetben azonosságot tapasztaltunk. A kendertermesztés és feldolgozás Szatmárban talált hagyományainak más vidékek szokásaival, társaséleti és munkaszervezeti formáival való egybevetése, a vizsgálatnak a néprajzi szakirodalom alapján az egész magyar nyelvterületre történt kiterjesztése hasznos és tanulságos volt abból a szempontból is, hogy módot adott az eddigi ismeretek, hézagos és legtöbbször általánosító adatközlések, egyoldalúan sok hangulati elemet tartalmazó leírások kiegészítésére, helyes értékelésére és értelmezésére, valamint az egyes szokások, társasösszejöveteli formák rendszerezésére, alakulásának, változásának nyomon követésére, a változások, eltérések okainak felderítésére is.

2 Nagymúltú kendertermesztő vidékeken a nők számára a legfontosabb téli foglalatosságot a kendermunkák jelentették. A lakosság legnagyobb részének a kendertermesztés és a vele járó háziipar biztosította vászonszükségletét, hétköznapi ruháinak anyagát, s ezen túl még eladásra is termeltek. A főként alkalomszerű piacra termelés mellett azonban a kendertermesztés és feldolgozás igazi célja a házi szükséglet kielégítése volt.

3 Az önellátásra törekvő paraszti gazdaságok termelési módjai s az azokkal kapcsolatos munkaszervezeti formák a még feudalista jegyeket őrző népi társadalom hű kifejezői lehettek. A kendertermesztés gazdasági jelentőségét, a feldolgozás munkájának az egész népi társadalomra kiterjedő általános gyakorlatát mutatja, hogy a kendermunkákkal kapcsolatos szokások és hiedelmek a lakosság gondolatvilágát át- meg átszőtték. A kenderrel való foglalkozás, az abban megnyilvánuló jártasság és serénység hagyománytartó vidékeken a női nem erénye és értéke volt. A falusi lakosság társaséleti szokásainak nagy része is a kendermunkákhoz, azok társasösszejöveteleihez kapcsolódott. Az egyes munkafolyamatok elvégzéséhez munkatársulásokat hoztak létre, amelyek célja az volt, hogy szűkebb közösségek tagjai meghatározott munkát ne külön-külön, hanem társaságban, egyidejűleg, együttes erővel végezzenek. A kender vetésétől a vászon megszövéséig adódó mezőgazdasági és fel1 A gyűjtött adatok feldolgozásaként elkészült, részletekbemenő és a témát teljesen felölelő néprajzi monográfia mindeddig nem látott napvilágot. Jelen tanulmány e monográfiának a címben meghatározott résztémája ismertetésére szorítkozik. 2 Az összehasonlító anyagban az egész magyar nyelvterületről megjelent leírások, adatközlések és tanulmányok minél teljesebb felhasználására törekedtünk. Az adatok származáshelyével kapcsolatosan a publikációk idejében érvényben volt földrajzi meghatározásokat, közigazgatási fogalmakat alkalmaztuk, illetve a szerzők által használt helységmegjelölő elnevezéseket vettük át. 3 Janó A., 1966.a: 120—122. 291