A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)
Fejér megyei eke is, és ugyanúgy az egész Dunántúlon elterjedtek, mint az úgynevezett József-császár eke, amely Csehországon át az északnyugati területeken és a Dunántúlon terjedt el. 107 A szentjánosi eke szinte az egész Dunántúlon ismert volt, anyíri ekéről is, valamint a dunai ekéről is azt mondhatjuk el, hogy nagy területeken ismertek és használatosak voltak. 108 Ugyanez, tudniillik az mondható el a rohonci, a tolnai, a radóci ekéről is, hogy nemcsak készítési helyeiken és azok közvetlen környékén, hanem nagyobb területen elterjedtek, használatosak voltak. 109 Ezek az elnevezések sokszor ethnikai jelentésűek is és az árucserén alapuló migráció interetnikus vonatkozásait jelzik (például magyar guzsaj, tót guzsaj egyformán ismeretes Borsodban, hasonlóképpen használnak Borsodban tót rokkát és magyar rokkát, a sváb szalonna a Dunántúl magyar falvaiban is elterjedt, az oláh fazékról és tót fazékról pedig már az előbbiekben szóltunk, megemlíthetjük még az úgynevezett tótfajta burgonyát, a tót rátót, a rác gerendelyt is. 110 De gondolhatunk a Jászságban ismeretes és használatos tót villára is, amit a mátraalji palócok készítettek. 111 Érdekes, hogy az ugyancsak a Jászságban ismeretes váci villa a nevét a váci vásárról vette, a váci zabola pedig a gyöngyösi vásárokban volt ismeretes stb.). 112 Ugyanez az elnevezési mód jelzi a mesterséget folytató, a munkát végző, a kérdéses termékeket előállító, esetleg árusító embereket vagy embercsoportokat is (például dézsás oláh, seprüs tót, gyolcsos tót a Dél-Alföldön, a talpas tót, bosnyák bazáros az egész Kárpát-medencében, sváb tejes, milimári Budapesten, cigány lócsiszár az egész Kárpát-medencében és a különböző vándoriparosok, illetőleg vándorárusok a Kárpátokon belül és kívül: olajkárok, csipkárok, sáfrányosok, drótosok, üvegesek, furmányosok stb.). Érdekes idevonatkozóan megemlíteni a Kárpátokon túli területeken, Ukrajnában, Galíciában s távolabbi vidékeken is használatos „vengerec" elnevezést, ami házaló kereskedőt jelöl, függetlenül attól, hogy magyar-e vagy sem. 113 A régebbi területismertető és közgazdasági leírások ezeket a foglalkozásokat és a termeivények értékesítésének módját, helyét és idejét többé-kevésbé részletesen ismertették. 114 Főleg ezeknek a feljegyzéseknek az alapján a korszerű helytörténeti-, történeti-, közgazdasági-, szociológiai- és néprajzi feldolgozások is megemlítik ezeket az árucsere-kapcsolatokat és kellően értékelik életmód-alakító, esetenként migrációs szerepüket is. Az árucsere-kapcsolatok életmódformáló ereje és szerepe leginkább a vándorárusok, a vándorkereskedők, a házalók, illetve az árucsere lebonyolításában 106 A debreceni ekéről: Gunda Béla: Magyar hatás az erdélyi román népi műveltségre. Magyarok és románok. 1943. id. т., Néprajzi Értesítő XXXIV. 1943. 35.; Varga Gyula: A parasztság munkaeszközei. Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848— 1914. 1. Budapest, 1965. 275.; Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. 1973. id. т. 349., 378. 107 К, Kovács László: A Néprajzi Múzeum ekéi. Budapest, 1937. 2—42.; Varga Gyula: A parasztság munkaeszközei. Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. 1965. id. т. 275.; Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. 1973. id. т. 430. 108 Falusi Gazda 1862. 246.; Varga Gyula: A parasztság munkaeszközei. Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. I. 1965. 275. 109 Pethe Ferenc: Nemzeti Gazda 1817. 206.; Társalkodó 1836. 7. 121.; Varga Gyula: A parasztság munkaeszközei. Szabó István (szerk.): A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. I. 1965. id. т. 274.; Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. 1973. id. m. 431. 110 Nagyváthy János: A' szorgalmatos mezei gazda. I— II. Pest, 1791. 120.; PalugyaiImre: Csongrád megye. Magyarország leírása IV. Pest, 1855. 421—423.; Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. Szeged. 1956. id. т. 58.; #., Grünn: Die Pecher. Volkskunde aus dem Lebenskreis des Waldes. Wien— München, I960.; Dankó Imre: A gyulai vásárok. 1963. id. т. 49.; M. Markus: Odbyt a sposoby prédája sivetickych hrnciarskych vyrobkov na prelome 19. a 20. strocia. 1973. id. m. 95. 111 A Jászságot faeszközökkel a mátraalji palócok látták el, a jelenlegi tiszafüredi járás területét pedig a hórvölgyiek, a készítmények „tót villa" néven voltak ismeretesek: Szabó László: Egy tárgy szótörténeti háttere. Túrkevei Tanulmányok. Szolnok—Túrkeve, 1976. 43.; Olávilla: Uo. 42. 112 Váci villa: Szabó László: Egy tárgy szótörténeti háttere. 1976. id. т. 42.; Bánáti kocsi: PaládiKovács Attila: Az anyagi kultúra alakulása néhány délalföldi (bánsági) magyar faluban. 1973. id. т. 316. 113 Gunda Béla: Az orosz vengerec „házaló kereskedő" jelentésének néprajzi vonatkozásai. Ethnographia LXV. 1954. 76—86.; B. Gunda: Ethnographische Beziehungen des russischen Wortes „Vengerec". (Wandernder, Hausierender Händler). Acta Ethnographica III. 1963. 421—435. 279
